Siflis Géza életútja érték lett Kelebián

A Kelebiai Levente SE rendezésében a III. Siflis Szabadkai Géza-emléktornát egy nappal Siflis Géza tragikus halálának évfordulóját követően rendezték meg. Az önkormányzat a helyi iskola felújított sportcsarnokát az évforduló alkalmából Siflis Gézáról nevezte el, valamint az ő nevét őrzi mostantól az iskola előtti emléktábla is és utcaköz, a sportcsarnokhoz vezető rövid sétány is.

Tobak Csaba, a Fradi Múzeum vezetője a megemlékezésen Siflis Géza budapesti életéről elmondta, hogy az egykori délvidéki labdarúgó tagja volt annak az FTC keretnek, amely első dél-amerikai turnéján a kétszeres olimpiai-, majd később világbajnok Uruguay-t is legyőzte 3:2-re. Az emléktábla-avatáson az egykori labdarúgó unokatestvérének leszármazottja Siflis Zoltán, Balázs Béla-díjas filmrendező is felszólalt, aki mesélt a Siflis család életéről, néhai Siflis Gézáról. Emlékeztetett arra, hogy a fiatalon tragikus körülmények között elhunyt és Kelebián eltemetett legendás focista emlékére két ország között létrejött sport-és labdarúgó-kapcsolat.

A 20. század elején Siflis Géza Szabadkán kezdte futballistakarrierjét, ahonnan Budapestre, majd a magyarországi Kelebiára került. Délvidéki magyar mivolta miatt állandó célpontja volt az egykori Államvédelmi Hivatalnak, vagyis az ÁVH-nak. Az Andrássy út 60-as szám alatti pincebörtönben az ÁVH verőlegényei olyan súlyosan bántalmazták, hogy az ott szerzett sérüléseiből soha nem tudott felgyógyulni és 1948. október 29-én Kelebián elhunyt – erről már a Kelebiai Levente SE vezetője, Kovács Marcell emlékezett meg, aki több mint két évtizeden át kutatta Siflis Géza életét.

A Fradi egykori focistájának életútja bekerült Kelebia helyi értéktárába is, a tervek szerint a megye értékei közé is javasolni fogják, valamint egy emlékalapítvány létesítéséről is döntöttek és szeretnék ha a róla elnevezett emléktorna régiós szintre is kiterjedne.

Kelebián halt meg 1948-ban

Siflis Géza 1907-ben született, Délvidéken, 1948-ban halt meg, Kelebián. Tehetséges kapusként 19 évesen bekerült a jugoszláv válogatottba, az 1928-as amszterdami olimpián ő védte a plávik kapuját. 1928 és 1930 között a Ferencváros játékosa volt, így részt vett a Fradinak a világhírnevet szerző 1929-es dél-amerikai túrán, amikor az akkori világbajnok Uruguay válogatottját is legyőzték. A második világháború végén Kelebiára költözött és a Levente Sport Egyesület trénere lett. Az akkori kommunista diktatúra üldözése és súlyos bántalmazása következtében halt meg 1948. október 29-én.