Még a hagyma ízét se érezte a halasi orvos

Derült égből villámcsapásként jelentkeztek a koronavírus tünetei szeptember elején dr. Frei Norbertnél.

– Este 11 órakor arra ébredtem, hogy annyira rázott a hideg, hogy majdnem leestem az ágyról. Negyven Celsius-fok körüli lázam volt, fájt az összes ízületem, az izmaim, a bőröm, igazából olyan volt, mintha kések lettek volna a takaróban, mintha a takaró is égetett volna vagy vágná a bőrömet. Éreztem, gondoltam, hogy ez a Covid lesz – emlékezett vissza a harminchárom éves főorvos.

A halasi születésű szakember főállásban az Országos Mentőszolgálat budapesti Központi Rohamcsoportjának mentőorvosa, így a protokoll szerint kötelezően tesztelték.

– A mentőszolgálatnál, akinek láza van, azt csak két negatív teszt után engedik dolgozni. Nekem pozitív lett a tesztem, és a hidegrázás, magas láz után megjelentek az egyéb tünetek is. Afták lettek a számban, amik miatt egy-két napig csak pépeset tudtam enni, hasmenésem volt. Majd az ötödik nap környékén elment a szaglásom és az ízérzékelésem is. Ezt úgy kell elképzelni – konkrétan kipróbáltam ugyanis –, hogy csukott szemmel nem tudtam megkülönböztetni, hogy almába, vöröshagymába vagy lila hagymába harapok-e bele – szemléltette a változatos tüneteket Frei Norbert.

A tizedik napig spontán fáradékonysági és izzadásrohamok törtek rá – ahogy ő fogalmazott –, úgy leverte a verejték, hogy át kellett öltöznie. A tünetek fokozatosan múltak el, a tizennegyedik napon már érzett alapízeket, a szaglása azonban még most sem igazi.

– Én kaptam már el szezonális influenzát, megfertőződtem a H1N1 vírussal, és most megkaptam a koronavírust is. Ha a hármat összehasonlítom, a koronavírus-fertőzés volt a legrosszabb, semmikor máskor nem voltam ennyire rosszul. Én is féltem. Amikor már az összes fajta lázcsillapítót bevettem és így sem ment le a lázam, tényleg komolyan aggódtam. Majd amikor a harmadik nap már nem volt lázam, nem köhögtem és nem fulladtam, akkor gondoltam, hogy én abba a csoportba tartozok, akiknek nem támadja meg a tüdejét a vírus és nem kerülök intenzív osztályra – mondta.

Frei Norbert arra figyelmeztet ugyanakkor, hogy bánjunk óvatosan a nagy számok törvénye alapján történő következtetéssel, mert amíg valaki nem esik át a fertőzésen, nem lehet biztosan tudni, hogyan reagál a szervezete a vírusra.

– Mivel fiatal vagyok és nincs krónikus betegségem, számítani lehetett rá, hogy nem szorulok majd kórházi kezelésre. Ahogy erre számíthatott az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetben kezelt két, nálam fiatalabb koronavírusos beteg is, akiknek szintén nem volt krónikus betegségük, nem voltak elhízottak, őket mégis lélegeztetőgépre kellett tennünk. Valószínűleg ők abba a csoportba tartoznak, akiknek van egy olyan genetikai változatosságuk, hogy egy kicsit másként reagál az immunrendszerük, mint ahogy azt a nagy számok törvénye alapján várnánk. Aztán vannak, akik teljesen tünetmentesen átesnek a fertőzésen, az ő genetikájuk alapján az immunrendszerük rögtön legyőzi a vírust. Ezerből egy-két embernél pedig nem találja meg a szervezet a legyőzés módját. De ezt előre nem tudjuk megmondani – hangsúlyozta.

Frei Norbert arra a kérdésre, tudja-e, honnan kaphatta el a fertőzést, azt válaszolta, vélhetően a civil életében, amikor a mindennapi rutinba belefeledkezve nem figyelt oda az alapvető óvintézkedésekre.

– Munka közben nem kaphattam el, mert rendkívül szigorúan betartjuk a védekezés szabályait. Jártam viszont boltban és étteremben is, ahol valószínűleg az a szerencsétlen dolog történt, hogy én rögtön azután értem hozzá valamihez, hogy egy Covid-pozitív személy is megfogta azt, majd kézmosás nélkül nyúltam az orromhoz vagy a számhoz – mondta. A főorvos hangsúlyozta: az ő esete is azt mutatja, mennyire fontos az alapvető óvintézkedések szigorú betartása, mert egy figyelmetlenebb pillanat is elég a megfertőződéshez.