Elismerést vehetett át a bajai plébános

A közelmúltban Bács-Kiskun Megye Nemzetiségeiért díjban részesült Schindler Mátyás plébános, a bajai Szent Antal Plébánia papja. Havonta német nyelvű szentmisét mond a bajai belvárosi templomban, a Szent Antal-templomban pedig horvát nyelven is misézik. A sváb közösségek hívására vidéken is szívesen celebrál misét, kérésre esküvőkön, temetéseken német nyelven szól a hívekhez.

Schindler Mátyás azt vallja, hogy a világi szférában a nemzetiségek életében – a rendszerváltás új lehetőségeinek köszönhetően is – megindult egy eredményes identitáskeresés. A főegyházmegye 1995-ben megjelent szinódusi munkadokumentumában Schindler plébános a nemzetiségi ügy akkori referenseként többek között a II. Vatikáni Zsinat Gaudium et spes konstitúcióját is idézte: „Sokak lelkiismerete egyre jobban sürgeti, hogy védjék meg a nemzethez tartozó kisebb­ségek jogait”.

A plébános tudatos építkezéssel érte el, hogy az egyházközség tagjai nemcsak a vasárnapi misén találkoznak, de szívesen mennek kirándulásokra, zarándoklatokra is. A plébánia természetjáró köre pedig már húsz éve szervez közös természetjáró programokat. A plébános szerint a mai világ atomizálódik, a régi, homogén, inkább falusias életet egy heterogén, az embert anonimitásra ítélő, városi jellegű világ váltotta fel, amelyben egyre kevesebben találják meg egymással a kapcsolódási pontokat.

– Talán szerencsés természetemből következik, hogy az átlagosnál könnyebben építek ki kapcsolatokat, ugyanakkor tényleg tudatosan tervezve sikerült a munkatársaimmal egy, a körülményeinkhez képest jól működő egyházközösséget kialakítani. A régi világ homogenitása úgy tűnik el, hogy már egyre kevésbé világos, melyik a mi csoportunk, hová is tartozunk. Úgy válik rapid módon sokszínűvé a világ, hogy közben elveszítjük azokat a megtartó, eligazító és az életünket strukturáló kapcsolódási pontokat, amelyeket évszázadokon keresztül a közösségeink biztosítottak, és most nemcsak az egyházi közösségekre gondolok, hanem például a nagycsalád intézményére is – mondta Schindler Mátyás.

– Egy ennyire multikulturális, urbanizált és mobil világban, mint amilyen a miénk, egyre fontosabb az, hogy legyenek érdemi kapcsolódási pontjaink, legyenek olyan közösségeink, amelyekben otthon érezhetjük magunkat. Azt remélem, hogy az egyházközségek felismerik a mai kor rendkívüli kihívásait, és hogy elsődleges dolgaik közzé sorolják továbbra is azt, hogy otthonul szolgáljanak azoknak, akik sok vonatkozásban már elveszítették a tájékozódási lehetőségeiket, és végképp nincs hova integrálódniuk. Többek között ezért is hihető, hogy óriási szükség van az egyházi közösségekre a jövőben is – fogalmazott Schindler Mátyás plébános.

Jelen lenni és valami jót cselekedni

Schindler Mátyás arra a kérdésre, hogy saját élete számára mit tart a legfontosabbnak, két hajdani pannonhalmi tanárát idézte.

– Az egyik irányfény számomra Korzenszky Richárd volt tihanyi perjelnek egy mondata lett, aki szerint jelen lenni a legfontosabb. Magyarul nem az a dolgunk, hogy a múlton rágódjunk, sem nem, hogy a jövő problémáin emésszük magunkat. Az egyik már nincs, a másik még nincs. Ami van, az a jelen. Az a dolgunk, éspedig a szó legszebb értelmében, hogy ragadjuk meg, tehát használjuk fel a napot. Másik tanárom, Sulyok Elemér pedig arra a kérdésemre, hogy mi a dolgunk a világban, egyszer azt válaszolta: tudod, sokáig azt gondoltam, az a fontos, hogy nyomtatásban lássam a nevem. Ma már az, hogy valami jót tehessek. Egy idő óta bizony már én is ezt a kettőt vallom. Jelen lenni, és jót cselekedni – mondta Schindler Mátyás plébános.