Csányi Józsefet Az év polgármestere címmel díjazták

– Tősgyökeres félegyházi – ahogy mondani szokta családjának, ez a város volt a világ közepe –, ugyanakkor világjárt kozmopolitának is tartja magát. Honnan hozza ezeket az alappilléreket?

– A gyermekkorom meghatározza az életemet, a személyiségemet. Nagyon összetartó és szerető családban nőttem fel. A Móraváros utolsó utcájában laktunk, ami gyerekkorom természetközeli élményeinek forrása: barangoltunk a mezőkön és réteken. Ugyanakkor a szüleim fontosnak tartották, hogy nővéremmel együtt minél többet lássunk a világból, így sokat és sokfelé utaztunk itthon és külföldön is. A 70-es években ez Jugoszláviára és Bulgáriára terjedt ki, majd édesapám munkájából adódóan a 80-as években már Németországba és Ausztriába is gyakran mentünk. Így lehetőségem volt igen korán bepillantást nyerni a „nyugati világba”, megismerni más dimenziókat is. Apukám a cipőgyárban volt beruházási és üzembentartási osztályvezető, sokszor magával vitt hétvégén egyik-másik vidéki üzembe. Édesanyám az akkori Petőfi Nyomdában dolgozott adminisztrátorként. A munka szeretete és tisztelete része volt annak az értékrendnek, amit tőlük szívtam magamba.

– Milyen szerep jutott a szülővárosnak az életében?

– Az életemben először a város keleti része, főleg a Móraváros volt meghatározó, ahol bölcsődébe, óvodába, majd a Bajcsy-iskolába jártam 1983-ig, amikor a frissen megnyitott Platán-iskolába kerültem át. Szüleim mindig aktív szerepet vállaltak a különböző oktatási intézmények életében, édesapám nevét a Platán Utcai Általános Iskola jubileumi könyvében például csupa nagybetűvel szedték a sok segítségre és támogatásra tekintettel. A város akkor nyílt ki előttem, amikor középiskolás lettem. Hat évig jártam a PG-be, ott kétszakos technikusi képesítéssel végeztem. Ezután a GAMF-on tanultam tovább, és a műszaki menedzser diplomámmal elhelyezkedtem a MOL kecskeméti részlegénél. Szinte azonnal megtapasztaltam a gazdasági szaktudás hiányát, ami arra inspirált, hogy beiratkozzam a Pénzügyi és Számviteli Főiskola levelező tagozatára. Eközben végig Félegyházán laktam. 1997-ben lehetőségem nyílt egy amerikai nyári szakmai gyakorlatra. Ennek során sikerült megerősíteni a nyelvtudásomat, ami az egész további pályámon felmérhetetlen előnyt jelentett. Az a tény, hogy jól kommunikálok angolul, aduász volt a szakmai pályámon. Több nagy cégnél megfordultam, de egyre erősebb volt bennem a vágy, hogy Félegyházán szeretnék dolgozni. Ennek a lehetősége 2004-ben érkezett meg, amikor megismerkedtem Joris Ide úrral. Ő szeretett volna Magyarországon befektetni, és megkért, hogy mutassak neki ipari ingatlanokat. Amikor pedig végignéztük a lehetőségeket, munkát ajánlott. Adott 2000 eurót, hogy utazzak ki hozzá Belgiumba. Ott megmutatta a cégét, megosztotta velem a magyarországi terveit, és mire hazajöttem, összeraktuk a kész üzleti tervet.

– Harmincéves volt akkor. Nem ijedt meg a feladattól?

– Minden bizonnyal a neveltetésemnek köszönhetem, hogy a fiatalos hév, lendület önbizalommal és nagy alkalmazkodókészséggel párosult már akkor is bennem. Amikor megtalált egy új feladat, sosem kételkedtem abban, hogy meg tudom-e csinálni. Viszonylag gyorsan átláttam a mechanizmusokat, amihez hozzárendelve a saját vezetői stílusomat, elindítottuk a céget, és megépítettük a Joris Ide csoport magyarországi gyárát. A megállapodás értelmében ehhez megkaptam a pénzt és egy etalon tervdokumentációt, én pedig megvettem a telket, felépíttettem a gyárat, és beindítottam a magyarországi piacot. Rossz munkát nem végeztünk, mert – bár a gazdasági válság 2008–2009-ben erősen érintett bennünket – 2010-re piacvezető cég lettünk a trapézlemez- és szendvicspanel-ágazatban. Polgármesterségem kezdetéig, 2014-ig vittem a céget, de a mai napig üzleti kapcsolatban vagyok Joris Ide úrral. Egy másik, ugyancsak 2004-ben alapított ingatlanhasznosítással és befektetéssel foglalkozó cége működésében pedig jelenlegi is tulajdonosként veszek részt. Legújabb fejlesztésünk egy nemzetközi kamionparkoló lesz az autópálya Félegyháza déli lehajtójában, amire uniós pályázatot is sikerült elnyernünk.

– Hogyan merült fel a polgármesterség gondolata?

– 2010-re stabil pályára állt a cég: 3 milliárd forint körüli árbevétellel, területenként kiváló felelősökkel. Mindenki tette a dolgát, az ellenőrzés és a cég felső vezetése pedig nem kötötte le az energiámat. Új kihívásokat kerestem. Például az összefogás és együttgondolkodás lehetőségét a helyi vállalkozások között. Eközben egyre több dologra figyeltem fel a városban, ami nem tetszett: nem volt vállalkozóbarát az akkori városvezetés, hiányoztak a fejlesztések, Félegyháza jövőkép és álmok nélkül megrekedt a kilátástalan hétköznapokban. Nekem édesapám azt tanította, hogy a kritikának akkor van értelme, ha nemcsak azt tudom pontosan megmondani, hogy mi nem tetszik, hanem ötletem is van a jobbá tételére. Én nem a politikát láttam akkor, hanem azt, hogy van egy rossz vezetés és ebből adódóan egy rosszul működő város, ami történetesen a szülővárosom. Úgy éreztem, hogy Félegyháza többet érdemel ennél. De azt is tudtam, hogy a szükséges változást egyedül nem tudom elindítani. Hasonló értékrend mentén gondolkodó partnereket kerestem, így ismerkedtem meg Dósai Bencével, ő most a polgármesteri kabinetet vezeti. Érzéseinket és terveinket megosztottuk Lezsák Sándorral, aki azt mondta, hogyha fel tudunk mutatni egy tiszta, vállalható koncepciót, akkor támogatni fog bennünket. 2013-ban csatlakozott hozzánk dr. Faragó Zsolt jelenlegi jegyző. Akkor kezdtük el összerakni azt a programot, ami megérte az előttünk álló munkát, erőfeszítést, olykor harcot is. Átfogó közvélemény-kutatást indítottunk el, ebben kitértünk minden területre a vállalkozásfejlesztéstől az egészségügyön, oktatáson, közterületeken, utak és járdák állapotán át a kulturális eseményekig. Az így szerzett információk ma is fontos alapját adják a városfejlesztési irányok meghatározásának. A 2014-es önkormányzati választásra minden körzetben tudtunk jelöltet állítani. Olyan jobboldali értékeket valló embereket, akik hozzánk hasonlóan gondolkodtak a jövőről, és vállalták a választásig vezető, sok támadással, meghurcoltatással szegélyezett utat.

– 2014-ben Kiskunfélegyháza polgármestere lett. Itt is működött a gyors alkalmazkodóképesség?

– Voltak, akik szerint egy sikeres cégvezető még nem feltétlenül tud várost vezetni. Nem értek egyet velük. Az önkormányzat sokban hasonlít egy holdinghoz: vannak különböző ágazatok, amelyek egy központi egységhez tartoznak, és minden területnek szüksége van egy jó vezetőre. Ezt az egészet egy igazgatótanács felügyeli. Maga a rendszer jól használható önkormányzati struktúrára lefordítva is. Dósai Bence és dr. Faragó Zsolt azóta is a partnereim ebben. Tudatosan építettük fel azt a mögöttünk álló, osztályvezetőkből és más szakemberekből álló csapatot, amely összerakja az általunk megálmodott koncepciót.

– Mit jelent önnek Az év polgár­mestere elismerés?

– Amikor 2014-ben a félegyháziak bizalmából a város polgármestere lettem, édesapám azt mondta: eljött az a pont, amikor a tanítvány túlnőtt a mesteren. Ez volt életem legfontosabb elismerése, ami örökre a szívemben marad. Azóta elvesztettük őt. 2019-ben egy selymesi lakossági fórumon egy férfi jött oda hozzám azzal, hogy eltette a programomat, és elhatározta, ha az ígéretek 80 százaléka teljesül, akkor kezet fog velem és gratulál. És ő akkor úgy érezte, hogy meg kell ezt tennie. Ez is egy fontos visszaigazolás volt. Nagyon szerencsés vagyok, mert az elismerésért nem kell díjra várnom, megkapom nap mint nap vadidegen emberektől, akik mosolyogva köszönnek rám a piacon, utcán, boltban, étteremben… Az év polgármestere díjat egy ember kapja, de a kitüntetés valójában az egész hivatalnak szól. A polgármesterség kicsit olyan, mint Forma–1-es pilótának lenni: hozhatod életed legjobb formáját, ha nincs mögötted kiváló csapat és technika, akkor minden igyekezeted hiábavaló.

– Vannak-e további politikai ambíciói?

– Politikai ambícióim sohasem voltak, és a jövőre vonatkozóan sincsenek. Jobboldali konzervatív értékrendem van, de úgy érzem, hogy egy városvezető feladata nem a politizálás, hanem hogy a város minden lakójáért próbáljon meg tenni. Pontosan azt szeretném csinálni a jövőben is, amit jelenleg teszek: szolgálni a szülővárosomat minden erőmmel és tehetségemmel mindaddig, amíg hozzá tudok tenni Félegyháza értékeihez.