Múlt héten zárult a majsai Lurkó Tábor, ahol néptáncosok mellett vonósok és népdalénekesek ismerkedhettek a magyar kultúrával. A 385 táborlakó között nyolcan alkották az énekesek csoportját, akik kiskunsági dalokat tanultak.
A táborozó gyerekek is közreműködők lehetnek a tervezett hanglemezen
Fotó: Tapodi Kálmán
A dalosok a táborozás során ellátogattak a majsai tájházba is, ahol megismerhették az 1850 körül épült, egykori kenyérsütő ház történetét, a korabeli tárgyakat és hallhattak a helyi szokásokról. A napi gyakorlás a tájházban sem maradt el, hiszen a táborzáró gálán a közönségnek is bemutathatták azokat az énekeket, amiket Berki Lilla népdalénekes irányításával tanultak.
– Az első táborokban a fiatalok általában azoknak a tájegységeknek a dalait tanulták, amelyek táncait is gyakorolták. A négy évvel ezelőtti táborban azonban felmerült az erős igény a népdaltanulásra. Ugyanis voltak olyan gyerekek, akiknek kevés volt az, amit a tánc mellett tanultak, és akadtak, akik kifejezetten csak az énekléssel akartak foglalkozni az együttlét során, így azóta van népdalének-oktatás a Lurkóban – mesélte Berki Lilla, a székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola tanára, aki csak egy alkalommal hiányzott a majsai táborból, ahol most tizenharmadszor tanított. A zeneakadémiai végzettségű énektanár úgy vélekedett, mindez nagyon szerencsés, hiszen így jobban elmélyülhetnek egy-egy anyagban, tudnak egy kicsit a hangképzéssel, stílusismerettel és a néprajzzal is foglalkozni.
Az előző években mezőföldi, szilágysági, gyimesi és moldvai dalokat tanultak az egy hét során.
– Most arra gondoltam, hogy egy különleges, mondhatni hiánypótló összeállítás révén, környékbeli és errefelé gyűjtött dalokat tanulhatnának a gyerekek. Hosszasan készültem erre a közös munkára és hatvan olyan dalt hoztam a táborba, amiket a Kiskunságban, többek között Kiskunhalason, Kiskunmajsán vagy éppen Jászszentlászlón gyűjtöttek az 1950–60-as években – mondta Berki Lilla, aki hozzátette: a dalok összegyűjtésében nagy segítségére volt Németh István, a Zenetudományi Intézet munkatársra, hangrestaurátor, aki összeszedte a régi felvételeket, illetve segített neki átválogatni, hogy tényleg a terjesztésre alkalmas népdalok kerüljenek most repertoárra.
– A katonanótáktól kezdve a balladákon át a halasi lakodalmasig nagyon sokféle dalt tanultunk a hét során. A gyerekjátékdalok gyakorlása előtt megtanultuk és el is játszottuk a játékokat. Egy nagyon szép aradi rabéneket is tanultunk, amit egykoron Jászszentlászlón gyűjtöttek, és az előadó, Provics Flórián dédunokája, Zelei Janka itt volt velünk a táborban – mesélte a népdalénekes.
Az összegyűjtött kiskunsági dalokról megtudtuk, hogy a zenei anyag teljes feldolgozása után egy hanghordozón is szeretnék rögzíteni a népdalokat. A lemezen pedig közreműködhetnének a Lurkó Tábor dalosai is.
Népi hangszereket is megismerhettek
A tábori daltanulás hangszeres kísérője Varró János népzene-pedagógus volt, aki szintén a székesfehérvári művészeti iskola tanára. A citera és a tekerő – amit forgólant, kolduslant vagy nyenyere néven is ismernek – mellett a szlovák pásztorhangszer, a fujora hangját is megismerhették a gyerekek.
A táborozó gyerekek is közreműködők lehetnek a tervezett hanglemezen
