Mókusszőr ecsettel festi meg a vonalakat

A cím­festőszakma a 19. század második felében élte fénykorát. A 21. század elejére viszont a nyomdaipari eljárások és lehetőségek bővülése, valamint a kereskedelem szerkezetének átalakulása a címfestőmesterek feledésbe merüléséhez vezetett. Vannak azonban munkafolyamatok, amiket nem lehet gépesíteni, és szerencsére még mindig vannak olyan megrendelők, akik ragaszkodnak az egyedi, kézi festéshez. A hintófestésnél is ez a helyzet. Farkas Balázs ló- és mókusszőrből készült, speciális ecsettel díszíti, mondhatjuk úgy, hogy ünneplőbe öltözteti a kocsikat.

A Kecskeméten élő mester, Farkas Balázs több évtizede dolgozik címfestőként, ma már nyugdíj mellett, csak hobbiból vállal felkéréseket. A félegyházi Tarjányi család kovácsműhelyébe hosszú évek óta jár hintókat díszíteni. Mint mondta, kezdetben főként bicikliket, motorkerékpárokat csíkozott, és szép emlékként él benne az az időszak is, amikor az iskolákban a táblákat csíkozta. A hintók mellett még motorokat is díszít, gyakori, hogy megkopott, régi emblémákat, jelvényeket visznek hozzá restaurálni, kifesteni.

Farkas Balázs 1971-ben kezdte a címfestést, amit a 90-es évek végétől számítógépes dekoráció váltott fel.

– Az üzleti verseny a kezdetektől fogva fontossá tette egy-egy vállalkozás kifelé mutatott képét, arculatát. A mai élet azonban nem a türelemről szól, minden azonnal kell a megrendelőknek. Akkoriban mindenki megértette, hogy nem az utolsó pillanatban kell megrendelni a feliratokat, ezért bőven szántak rá időt – magyarázta a mester, aki bár nem szereti a számítógépes dekorációt, de kénytelen volt haladni a korral és megtanulni azt is. A címfestés kihaló szakma, hiszen nagyon kevesen csinálják már és nem is tanítják sehol. Szívesen átadná tudását a fiatalabbaknak, mert egyáltalán nincs utánpótlás, de sajnos érdeklődés sem. Sokan próbálkoztak már, de mivel a kézi munka rengeteg türelmet igényel, nemigen népszerű – összegezte Farkas Balázs.