Nem volt fennakadás a kalocsai érettségi vizsgán

[eweb-voting id="2660466"]

A nagy múltú intézményben idén 68-an ültek asztalhoz, május 4–6-ig; nekik – a vírusveszély miatt – speciális beléptetési szabályokat kellett betartaniuk és a terembeosztásuk is eltért a megszokottaktól. Az intézmény úgy döntött, hogy az országos rendelkezéseken túlmenően is óvatos lesz: nagyobb távolságtartást, még kisebb termenkénti létszámot írt elő.

– A hagyományos érettségi lebonyolításához képest most korábbra hívtuk be a tanulókat, beosztottuk az egyes osztályokat más-más időpontokra, hogy lehetőség szerint elkerüljük a feltorlódást. Azt szerettük volna, hogy egyszerre minél kevesebben érkezzenek. Ezt az értesítést egy héttel korábban megkapták, és tudták, hogy melyik nap, hány órára, melyik terembe kell menniük. Ez is eltér az előző évektől, mert akkor mindig aznap reggel nézhették meg a faliújságon, hogy hová vannak beosztva. Most ilyet ki sem tettünk, mert az értesítésből tudták, hogy mi a dolguk – foglalta össze Perity Lajos intézményvezető, aki kollégáival egyetemben maszkban és gumikesztyűben várta a végzősöket a kapuban.

Elmondta: természetesen a beléptetés is eltért a korábbi gyakorlattól. A fertőzés esélyének minimálisra csökkentése érdekében egyesével engedték be a diákokat az épületbe, amelynek kapujából csak kézfertőtlenítés után, szájmaszkban mehettek fel a kijelölt termekbe. A védőeszközöket az iskola biztosította a tanulóknak, de a vizsga megírása közben nem volt kötelező viselniük, és ezzel a lehetőséggel zömmel éltek is. Perity úgy becsülte, hogy mindhárom napon legfeljebb fél óra alatt és nagyon rugalmasan sikerült lebonyolítaniuk a szigorított beléptetést.

– Meg volt kötve a kezünk azzal is, hogy egy teremben maximum tíz vizsgázó lehetett, de igyekeztünk még jobban kihasználni a helyi adottságokat, ezért nálunk legfeljebb kilenc vizsgázó volt a termekben, és több mint két méterre foglaltak helyet egymástól – ismertette a gyakorlatot. – Arra is figyeltünk, hogy a lehető legkevesebbet érintkezzenek dokumentumokkal. Ugye több olyan is van, amit alá kell írniuk; ezt úgy próbáltuk megoldani, hogy egyesével, egymástól elkülönítve írjanak alá, és saját tollat használjanak, úgy, hogy a dokumentumot se kelljen megfogniuk – magyarázta.

– Egy órával a vizsga kezdete előtt már vártuk a tanulókat, hogy minden teremben legyen tanár, akinek az volt a plusz feladata, hogy biztosítsa: ne álljanak össze a tanulók egy csoportba, hanem üljenek le a helyükre. A folyosón is több felügyelő volt az első órában és ketten külön ott voltunk a beléptetésnél is. A végén figyeltünk arra, hogy minél gyorsabban hagyják el az épületet, illetve arra is, hogy az utcán ne verődjenek össze, hanem minél hamarabb induljanak haza. Emiatt egyébként csak egyszer kellett rászólni egy csoportra – summázta az intézményvezető, hozzáfűzve: mindezt leszámítva teljesen normálisan zajlottak az írásbeli érettségik első napjai. A tanulók is teljesen fegyelmezetten viselkedtek és nem tapasztalt a hangulatukon sem semmi különöset: „pont ugyanúgy izgultak az elején és ugyanolyan felszabadultak voltak a végén, mint máskor”, fogalmazott.

Több felügyelőtanár kellett

A tanári felügyeletre is szigorúbb előírások vonatkoztak most, mint az előző években. Először is jóval többen kellett lenniük, hiszen míg korábban 16–18 fős vizsgatermekben bonyolították az érettségit, most – a termenkénti maximum kilencfős létszám miatt – kétszer annyi pedagógusra volt szükség, az első három napon legalábbis. Mindenkit behívtak a tantestületből, aki egy adott vizsganapra beosztható volt. Nekik, és az iskola minden olyan dolgozójának, aki bármilyen feladatot teljesített, kötelező volt a szájmaszk és a kesztyű viselése. A tanulóknak utóbbira nem volt szükségük, sőt, a maszkot is csak akkor kellett használniuk, amikor a termekből kiléptek a folyosóra.