Tatár folklórt kutat dr. Baksi Imre

A kunszentmiklósi születésű turkológust Balogh Mihály helytörténész, nyugalmazott főigazgató faggatta pályájának és munkásságának részleteiről. Pályájának kezdetéről Baski Imre a következőket mondta: – A hatvanas évek közepén Lenkei Gyula antropológus Kunszentmiklósra látogatott, ami szerény kis falunkban nagy eseménynek számított.

– Édes­apám és nagybátyám az udvaron arról beszélgettek, hogy mi is kunok volnánk. A neves kutató ugyanis azért jön hozzánk, hogy felmérje a népcsoport embertani tulajdonságait. Szülőm egyszerre csak rám nézett és azt mondta, hogy milyen jó lenne, ha én is megismerném, megtanulnám őseink nyelvét. Ez a bogár olyannyira befészkelte magát a fülembe, hogy az iskolában a történelemórákon ha a kunok jöttek szóba, mindig egy kicsit jobban odafigyeltem. A török szakra nem egyenes út vezetett. Szüleim Kalocsára, mezőgazdasági gépszerelő középiskolába küldtek tanulni, hogy legyen egy biztos kenyérkereső foglalkozásom. Ott viszont már gyakran megfordultam az I. István Gimnázium könyvtárában, a kunok eredete után kutatva. Cédulázgattam, jegyzetelgettem, úgymond készültem arra, hogy történész vagy nyelvész leszek.

A szakközépiskola befejezése után Baski Imre egy merész elhatározásra jutott és felvételizett a budapesti Eötvös Lóránt Tudományegyetemre, orosz–magyar szakra. A harmadik nyelvként pedig a törököt jelölte meg. Az első szigorlat után a magyart elhagyta és orosz–török szakon folytatta tanulmányait.

– A török nyelvészet kiválasztásánál az a cél vezérelt, hogy közelebb kerüljek a kun nyelvhez. Az iskola elvégzését követően az MTA-ELTE Közép-ázsiai Kutatócsoportjának főmunkatársaként itthon és külföldön a színvonalas tudományos ismeretterjesztést helyeztem előtérbe. Az egyik ilyen nagy érdeklődésre számot tartó téma volt például a „Kunmiatyánk” különböző változatainak, aspektusainak bemutatása, összehasonlítása. Kutatómunkám eredményeit rendszeresen publikáltam. Szakmai munkásságom nagy részében az onomasztikával, vagyis a névtannal foglalkoztam. Kidolgoztam többek között egy török tulajdonnévi adatbázis összeállításának a módszerét, kutattam a kazak madjar nemzetségnév és a magyar népnév állítólagos közös eredetét. Rásonyi László páratlan török személynévgyűjteményét, a professzor úr halála után én késztettem sajtó alá, írtam hozzá előszót, az ezer oldalas kötet kettőnk neve alatt jelent meg szótár formában. Azt gondolom, ez a legjelentősebb munkám, életem, küldetésem csúcsa – emelte ki a török nyelv tudományos kutatója.

Baski Imre jelenleg egy korábban elkezdett munkáján dolgozik, ami a krími tatár folklórt érinti. Az első világháború után az Esztergom mellett, illetve Csehországban egy Éger nevű helyen mohamedán hadifogolytáborok voltak, ahol helyi és osztrák tudósok gyűjtöttek folklóranyagot. Ezek közül kiemelkedő volt Milos Ignác munkássága, amely a krími tatár népköltészetet öleli fel. A turkológus az idáig meg nem jelent mesegyűjtemény kiadásán dolgozik, illetve az anyaghoz szeretne egy három nyelvű, krími tatár–angol–orosz szótárt készíteni.

– Munkásságomat nem csak hazánkban ismerték el. Három esztendeje megkaptam Bács-Kiskun Megye Tudományos díját, 2013-ban a török nyelv ápolásáért kaptam kitüntetést Törökországban – tette hozzá a neves turkológus.

Bakér-parti dumaparti

Balog Mihály évtizedek óta foglalkozik helytörténettel és ismereterjesztéssel Kunszentmiklóson. Ennek kapcsán jutott arra az elhatározásra, hogy megszervezi a Bakér-parti dumapartit. A szeptemberben elindított kilenc részből álló előadás-sorozat következő állomása januárban lesz, mikor is két XIX. századi kunszentmiklósi különcöt, Bass Károlyt, valamint Bankos Károlyt, a helyi sajtó megalapítóját mutatja be a nyugalmazott főigazgató. Később pedig több, Kunszentmiklóshoz köthető történeti érdekességet ismerhetnek meg az érdeklődők a XVI. századtól egészen napjainkig.