Egyedi, bőrműves alkotásaikat tárták a nagyközönség elé

Első alkalommal mutatkoztak be a nagyközönség előtt a Kiskunfélegyházi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakgimnázium bőrműves szakkörébe járó diákok. Alkotásaikból kedden nyílt kiállítás a Móra Ferenc Művelődési Központban. Kasztel Antal oktató a kiállításmegnyitón elmondta, egy éve fogalmazódott meg benne és Pelyva Imre kollégájában az a gondolat, hogy a lovász képzés kiegészítéseként célszerű lenne elindítani egy szakkört, ahol a diákok bőrműves ismereteket sajátíthatnának el. Kiegészítő foglalkozásként megtanulhatnának a szakmájukba vágó javításokat, a bőrszerszámokkal való bánásmódot.

A meghirdetett szakkörre sokan jelentkeztek és kezdetben valóban csak a szerszámok javításával, felújításával foglalkoztak. Később azonban felmerült az igény a gyerekekben, hogy szeretnének használati tárgyakat is készíteni. Így szélesedett ki a szakkör tevékenysége – idézte fel a kezdeteket Kasztel Antal, aki azt is elmondta, hogy a foglalkozások közben a diákok megismerhették a magyar kultúra, ezen belül pedig a pásztorkultúra egy részét. A pásztorok ugyanis saját gyönyörűségükre sokféle tárgyat készítettek mindennapi használatra. Ilyenek például a késhüvely, tarisznya, bőrerszény, ostornyél, kantár, bőrszíj, karikás ostor, dohánytartó. Mindezek formái, díszítő eljárásbeli gazdagsága, változatossága mai használatra is alkalmassá teszik őket.

Kasztel Antal arról is örömmel számolt be, hogy a bőrműves szakkörrel párhuzamosan elindult az iskolában a néptáncoktatás is. A táncosok közül többen a bőrműves szakkörbe is járnak és a keddi kiállításmegnyitón mutatkoznak be először. Rózsa Pál, a Mezgé igazgatója köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a bőrművesség tökéletesen beleillik az iskola profiljába. Az igazgató szerint a tárlat jól mutatja, hogy milyen színvonalas oktató és nevelő munka folyik intézményükbe. Ez többek között Kasztel Antalnak köszönhető, aki felvállalta a bőrműves szakkör elindítását. Az igazgató azt is hozzátette: Kasztel Antal a szakkör vezetése mellett az iskola szakoktatója, a zöldség- és gyümölcsfeldolgozó vezetője, és ha szükség van rá akkor az iskola szürke marháit is szívesen legelteti, mindemellett pedig néptáncot is oktat a diákoknak.

A bőrműves tárlatot Bene Ágostonné iparművész nyitotta meg. Elmondta, a bőrművességet már az ősemberek is alkalmazták, hiszen a levadászott állatok húsát megették, a bőrét pedig magukra vették. Az évszázadok során azonban sokat fejlődött és változott a mesterség. A legnagyobb változást viszont a huszadik század hozta, hiszen megszűntek a régi nagy mesterségek és helyettük újak születtek.

– A hagyományos munkák, például a lábbeli készítő, a cserzővarga, a foltozóvarga, a csizmadia, a bocskorkészítő, a cipész és suszter mesterségek mind megszűntek. Helyettük kialakult a gyáripari cipőkészítés, ami technikájában és anyagában is teljesen különbözik a népi mesterségektől. Visszaszorult a lószerszámkészítés, a nyerges, és szíjgyártó is már csak elvétve akad hazánkban. Mivel nem tudták fenntartani a műhelyeiket, ma már sporteszközöket gyártanak, elmentek autókárpitosnak vagy autókormányt bőröznek. A könyvkötés sem tudott lépést tartani a nyomdaiparral. Már csak elvétve találunk könyvkötő mestereket – részletezte Bene Ágostonné.

Majd azt is hozzátette, hogy a sok elveszett mesterség mellett kialakultak újak, így például a bőrdíszművesség. A bőrdíszművesek elsősorban tömegcikkeket, főként női divattáskákat készítenek olcsó anyagból, varrógéppel, felületi díszítéssel. Míg a népi bőrművesek – köztük a Mezgé diákjai – egyedi termékeket készítenek, régi típusú megmunkálási technikákkal.