Gálával ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját a Táncszínház

Papp ­Nóra és Kátai Tibor rendezésében megvalósult ünnepi gála nézői átfogó képet kaphattak a Félegyházi Táncszínház elmúlt tizenöt évről. Az előadás jól tükrözte, hogy a társulat gazdag másfél évtizedet tudhat maga mögött.

– A táncszínház megálmodója a fiatalon elhunyt Kasza Ákos volt. Kezdeményezésére olyan civil szervezetet hoztunk létre, amely összefogja azokat az embereket, akik szeretnek a színpadon táncolni, énekelni, verset, mesét mondani. Nagyon fontosnak tartottunk, hogy az amatőrök lehetőséget kapjanak a bemutatkozásra – mondta el hírportálunknak Kovács-Csonka Szilvia, a civil szervezet jelenlegi vezetője. Mindig törekedtünk arra, hogy felfedezzünk új tehetségeket. Célunk, hogy tevékenységünkkel minél több fiatalt ismertessünk meg a zene, a tánc, a színpad, a művészetek szépségével. Fontosnak tarjuk, hogy rámutassunk olyan értékekre, mint a hagyományőrzés, a magyar néptánc és népzene. Ugyanakkor azt is, hogy aki ellátogat az előadásainkra, olyan élményben legyen része, hogy hazatérve szebbnek és jobbnak érezze a világot – hangsúlyozta az egyesület elnöke. Büszkén számolt be arról is, hogy az elmúlt évek során több száz fiatalnak biztosított fellépési lehetőséget a táncszínház. Sok fiatal számára olyan meghatározó élményt jelentett ez a közösség, hogy ezen a pályán tanultak tovább és lettek maguk is néptáncoktatók.

Kovács-Csonka Szilvia arról is mesélt, mekkora törést jelentett a táncszínház életében tíz éve Kasza Ákos művészeti vezető, majd rá két hónapra Csonka István gazdasági vezető tragikus halála. – Ákos munkássága alatt kapta meg a táncszínház azt az irányvonalat, ami mentén azóta is haladunk. Halála után sem akartuk veszni hagyni a táncszínházat, olyan karizmatikus személyisége volt, hogy sokáig belőle táplálkoztunk, csak évek múlva sikerült a saját lábunkra állni. Ez nagyban köszönhető Kátai Tibornak, aki a táncszínház művészeti vezetője lett. Kiskunfélegyháza testvértelepüléséről, a vajdasági Kikindáról települt át ide, hogy segítsen nekünk. Miután sikerült a gyászból felépülnünk, arra törekedtünk, hogy legalább minden második évben egy új darabbal mutatkozzunk be a nagyközönség előtt – részletezte az egyesületi vezető.

Nagyon sokat dolgozunk együtt a Padkaporos Néptáncegyüttessel, táncosaink ott kapják meg azt az alapot, azt a tudást, amit később a táncszínházban kamatoztatnak. Dolgoztunk a tiszakécskei, a kikindai, illetve a szegedi Délikert táncegyüttessel is. Büszkék vagyunk arra is, hogy több alkalommal is dolgozhattunk együtt a Kormorán együttessel. A velük való közös próbákon, fellépéseken sokat tanulhattunk. Mindazonáltal nagyon meghatározóak a táncszínház életében azok a nyári táborok is, melyeket a fellépések előtt rendezünk, legtöbbször a borsihalmi művésztelepen. Ezekben a táborokban tarjuk a felkészülést. Ezekben a táborokban születnek meg az előadások, de talán ennél is fontosabb, hogy ezekben a táborokban nagyon sok életre szóló, elmélyült barátság született már – összegezte Kovács-Csonka Szilvia, aki arról is őszintén beszélt, hogy az alapítók már kezdenek elfáradni és egyelőre nem látja biztosítva az utánpótlást. De bízik abban, hogy hamarosan sikerül átadniuk a stafétát a fiatalabb generációnak.

Változatos volt a repertoár

A Félegyházi Táncszínház jó néhány darabot dolgozott fel és legalább harminc alkalommal lépett színpadra. Feldolgozták az István, a király, a Napba öltözött leány, A költő visszatér és a Megfeszített című rockoperát. Bemutatták a Kalevalát, a Nimród vére című történelmi játékot, A víz szalad, a kőr marad című táncjátékot, a Sorsunk című táncjátékot, Ágnes asszony balladáját, a Pénz szaga című táncjátékot, a Mátyásnak tükre című táncjátékot és a Don Quijote, a világirodalom farmernadrágja című táncjátékot.