Megjárta a poklot, most másokon segít Bajcsi Norbert

A Hittanya elindítása óta töretlenül őrzi keresztény szellemiségét. A mindentől távol eső lelkigyakorlatos ház és környezete kitűnően alkalmas az elvonulásra, az elcsöndesedésre, a lelki feltöltődésre. A programokat minden évben egy adott téma köré szervezik. Az idei táborban arra kaptak választ a táborozó fiatalok, hogy az életükben előforduló krízishelyzeteket hogyan oldhatják meg Isten segítségével – nyilatkozta hírportálunknak Finta József plébános.

Ezt a témát körüljárva olyan személyiségek beszéltek élethelyzeteikről, tapasztalataikról, akik példaként állhatnak a fiatalok előtt. Így például Holló András kerekesszékes tánctanár mesélt arról, hogyan került harmincegy évesen tolószékbe, és hogyan tudja Isten segítségével ezt a terhet cipelni. Bajcsi Norbert arról tartott előadást, hogy Isten segítségével még a szenvedélybetegségből is van gyógyu­lás. Szó volt az abortuszról, arról, hogyan segít Isten az élet mellett dönteni, bármilyen kilátástalannak is tűnik a jövő – sorolta Finta József.

A plébános szerint az eddig megélt tapasztalatok és örömök hozzák vissza évről évre a táborozókat, akikkel újabb és újabb fiatalok érkeznek a Hittanyára. Így idén is több generáció táborozott együtt. Voltak olyan szülők, akik már segítőként vettek részt a táborban és hozták magukkal a gyermekeiket is.

Megdöbbenve, néma csendben hallgatták a fiatalok Bajcsi Norbert előadását, aki kendőzetlenül mesélt egykori életéről. A harminchét éves férfi megjárta a poklok poklát. Húsz évig élt kábítószerfüggőként. A drog mellett alkohol-, szerencsejáték- és gyógyszerfüggővé vált. Elmesélte, hogy egészen kisgyermekként csöppent bele a drogosok világába. Mint mondta, otthonról, alkoholista szülei elől menekült. Tizennégy éves volt, amikor elváltak a szülei. Kapott egy nevelőapát, aki alkoholista és gyógyszerfüggő volt.

– Füstös, alkoholgőzös lakásban nőttem fel. Nagyobb srácok között találtam meg a családom. Velük lógtam állandóan. Közéjük akartam tartozni, így az első kínáláskor elfogadtam a kábítószert – mesélt a kezdetekről Norbert.

– Mivel szegénységben nőttem fel, nem volt pénzem kábítószerre, így bolti lopásokkal szereztem meg az anyagravalót. Ez persze nem vezetett jóra, 17 évesen börtönbe kerültem, ott szoktam rá a gyógyszerekre. Még rosszabb ember lettem, mint előtte. Összesen hat évet voltam börtönben. Később szerencsésen megnősültem, jó anyagi körülmények közé kerültem. A drogtól sikerült megszabadulnom, de alkoholista lettem, amire ráment a házasságom. Onnantól lassú öngyilkosságba kezdtem, mindent leromboltam magam körül, újra drogoztam, hajléktalan lettem, drogtanyákon húztam meg magam. Amikor már a zárt osztályról is kizártak, csak akkor – Isteni sugalltra – mertem segítséget kérni. Így kerültem egy református drogterápiás otthonba, ahol megmentették az életem. Ott tanultam meg hálát adni. Megértettem, hogy ezekben a nehéz időszakokban Isten adott erőt, hogy életben maradjak. Ebben az otthonban tanultam meg olyan dolgokat, amiket a szüleimtől kellett volna. Azóta 180 fokot fordult velem a világ. Van stabil munkahelyem, tanulok, gyülekezetbe járok, előadásokat tartok arról, hogy van kiút minden nehéz helyzetből. Úgy érzem, Isten engem erre hívott. Neki köszönhetően ma már nem választom a könnyebb utat – fogalmazott Bajcsi Norbert.