Az erdélyi nemzeti ételek megőrzése a széchenyis diákok küldetése

Ács Imre szaktanár 30. alkalommal hirdette meg a gasztronómia-történeti tábort Felsősófalván, melyre a részvételt ki kell érdemelni. A kecskeméti Széchenyi István idegenforgalmi, vendéglátóipari középiskolából ezúttal 9. osztályos szakács, cukrász és idegenforgalmis diákok keltek útra.

– Csak azok a vendéglátást tanuló diákok mehettek a 30 év alatt Erdélybe, akik jó tanulók, szakmailag érdeklődők, illetve szorgalmuk, magatartásuk alapján az osztályfőnökük is javasolta – hangsúlyozta Ács Imre szervező. – A szakmai út fő célkitűzése nem változott: a régi, Erdélyben még gyakrabban készült ételeket tanulhatják meg az ott élő idősektől, eredeti falusi környezetben. Az egy hét alatt együtt dolgoznak, sütnek, főznek a tizenéves diákok a 70-80 éves nagyikkal. A generációk együttműködése példaértékű és öröm látni, hogy mennyire zökkenőmentes minden évben. Ilyen módon is segíteni szeretném azt, hogy ezek a hagyományos ételek megőrződjenek az utókor számára. Meggyőződésem és hitvallásom szerint a népi építészet, a népviselet, a népzene mellett ugyanúgy egyenrangú része nemzeti kultúránknak a népi ételkészítés is, ezért azt ápolni és megőrizni érdemes! – tette hozzá Ács Imre.

A kecskeméti széchenyis diákokat minden évben nagyon várják már az erdélyi Felsősófalván. A vasárnapi istentiszteleten külön köszöntik őket, idén sem maradt el a jubileumi megemlékezés. A csapat szinte a kezdetektől a református lelkész, Szász Tibor vendégszeretetét élvezik, a református közösségi házban laknak.

– A régi erdélyi ételek megőrzésére irányuló törekvésemet méltányolják Erdélyben is, hiszen nem elvenni szeretnénk ezeket az ételkészítési hagyományokat, hanem megerősíteni, hogy ez érték, helyi érték, mely sajátossá teszi gasztronómiájukat. Ettől lesz az érdekes és egyedi turisztikai vonzerő. Biztatom az ottaniakat, hogy őrizzék meg, sőt legyenek büszkék ételeikre – árulta el a szaktanár.

Az idei táborozók Anna néni és Marika néni irányításával először is kenyeret dagasztottak és sütöttek, emellett készítettek még vargabélest, csörögefánkot, kürtőskalácsot, zöldséges csorbalevest és többféle puliszkát. A sütés-főzés mellett az Erdélyben honos fűszerekből is kaptak ízelítőt. A közös főzést nagyon élvezték a fiatalok, a legnagyobb sikere a kenyérkészítésnek volt.

A 30 év alatt több mint 600 diák és közel 30 tanár volt részese ennek a különleges gasztronómiai élménynek. A táborra a sajtó is mindig felfigyel, televíziók, újságok egyaránt. Erdélyben sokféle nyári tábor van, de ilyen célzatú nincs másik. Ezért felfigyelt erre az Erdélyi Gasztronómiai Szövetség, illetve többször forgatott velük a Duna Televízió is.

– A napi munka mellett mindig jut idő arra is, hogy csillagtúraszerű kirándulásokkal megmutassam diákjaimnak Erdély­ország legszebb történelmi és földrajzi látnivalóit is. Az első gasztronómiatörténeti utakon részt vevő öregdiákok már közelítenek az 50 éves korhoz. Amikor találkozom velük, még mindig csillogó szemekkel mesélik élményeiket, és azt, hogy azóta már párjukkal, családjukkal mennyiszer utaztak ki ezekre a vidékekre ők is. Nagy öröm számomra az is, hogy az egykori szakácstanulóim, akik a táborban részt vettek, ma az étlapjaikon előszeretettel kínálnak erdélyi ételeket – jegyezte meg Ács Imre.

A kirándulások során a fiatalok jártak Nagyváradon, többek között Ady-emlékhelyeken, a Királyhágónál, Bánffy­hunyadon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron, Gyergyószentmiklóson, a Gyilkos-tónál, a Békás-szorosban, Szovátán, Parajdon, Korondon, Farkaslakán és Kalotaszegen. A gyönyörű látnivalók közül idén a fiatalok körében a parajdi sósfürdő és sóbánya maradt a legemlékezetesebb.

A csapat tagjai:

Egresi Ivett, Kovács Hanna, Meggyes Viktória, Patai Jázmin, Tőzsér Levente, Galamb Dávid, Tancsa Erik, Kiss Melánia, Várszegi Bettina, Bimbó István, Darabos Bálint, Halcsik Máté, Szana Sándor, Balogh Boglárka, Székely Ádám, valamint Ács Imre és Pápainé Ildikó.