Diákéveiket idézték fel az „Aranyegyházi” iskola egykori tanulói (galéria)

A külterületi „Aranyegyházi” iskola 1926-ban épült fel és ötven esztendeig működött. Az intézmény nemcsak oktatási célokat szolgált, alkalmas volt bálok, amatőr színpadi előadások megtartására is. Falai között egy kis kápolna is helyet kapott, ahol havi rendszerességgel miséztek a katolikus és református papok. Az iskolába a környékben élő gyermekek jártak. Az intézményben lelkiismeretes és odaadó pedagógusok dolgoztak, munkájuk eredményeként sok kiváló elme – mérnök, tanár, elismert szakember, sikeres gazdálkodó – került ki a kicsiny tanyasi iskola falai közül.

– A tananyag szemléltetését néhány egyszerű eszköz segítette, nem volt írásvetítő, projektor, számoló és számítógép, és interaktív tábla sem. Ennek ellenére ilyen egyszerű körülmények és feltételek között tanáraink, tanítóink megtanították velünk a tananyagot, amely a későbbi boldoguláshoz vagy továbbtanuláshoz megfelelő alapként szolgált. Hálás köszönet ezért minden pedagógusnak utólag is, hogy becsületes munkára, tiszteletre, tisztességre és szorgalomra neveltek bennünket – méltatta tanáraik elhivatottságát Holczmann Mihály, a találkozó egyik főszervezője.

Az emléktábla és kopjafa állítás ötlete Vér László nevéhez fűződik, miként a négy évvel korábbi „Aranyegyházi” diákok iskolatalálkozója is. Első gondolta az volt, hogy idén az intézmény utolsó végzős osztályának diákjait toborozza össze, később a szervezőkkel együtt úgy határoztak, hogy kibővítik a rendezvényt. A találkozóra így az iskola teljes tanári és diák közössége meghívást kapott.

– A találkozó megszervezése közben jutottunk arra az elhatározásra, hogy örök emléket állítunk az „Aranyegyházi” iskola, valamint egykori tanáraink és diáktársaink tiszteletére. Elképzelésünk nyitott fülekre talált, a támogatóknak és a segítőknek köszönhetően épült meg az emlékhely. Szeretnénk, hogy a kopjafa és a márványtábla hosszú ideig megmaradjon az utókornak is, ezért arra kértük a Szabadszállási Értéktár Bizottságot, hogy vegye fel listájára és gondoskodjon fennmaradásáról – emelte ki Holczmann Mihály.

– Szabadszállás körzetében az ötvenes években hat külterületi iskola működött, ahova több mint hatszáz tanuló járt, majdnem annyi, mint a belterületi iskolában. Ez is azt mutatja, hogy akkoriban milyen sokan éltek a tanyavilágban és milyen fontos volt, hogy az itt felnövő gyermekek is ugyanolyan ismeretekhez jussanak, mint a városiak – emelte ki a tanyasi iskolák jelentőségét dr. Báldy Zoltán Szabadszállás polgármestere.

A régi emlékekről, az itt eltöltött diákévekről, az osztálytársakról, a tanárokról, a focipályáról, a gyerekkori élményekről, a csínytevésekről Pandúr László beszélt. Verset mondott Kemény András, Szűcs Eszter öregdiák. Az emlékhelyet Podmaniczki Imre plébános szentelte fel.

– Nagyon sokat vesztettünk azzal, hogy a békesség, a nyugodt tanyasi élet már a múlté. Távol voltak ugyan egymástól az épületek, ám nagyobb volt a barátság, az egymásra figyelés, mint azokban a városi házakban, ahol még a szomszédok sem ismerik egymást – fogalmazott a plébános.

A találkozón Müller Jánosné, Murár Gáborné Kasnyik Mária, T. Kovács Lajosné és Gálos Katalin, az iskola egykori tanárai emlékeztek vissza az itt eltöltött évekre. A pedagógusok közül T. Kovács Lajosné volt a rangidős, aki 1953-tól 1959-ig tanította a nebulókat. A tanárnő az itt élők kedvességét, segítségét emelte ki beszédében. Elmondta: Ha manapság csak a fele tisztelet és szeretet lenne az emberekben egymás iránt, mint akkoriban, akkor már jobb lenne az életünk. Murár Gáborné Kasnyik Mária az intézmény bezárását megelőző évben került az „Aranyegyházi” iskolába. A tanárnő ezt az időszakot a legszebb emlékei között tartja számon. Az iskolában az oktató-nevelő munka mellett a pedagógus megtanult az emberekkel bánni, részese volt a közösség életének, ismerte az itt élők búját-baját, örömét. Megítélése szerint minden pedagógusnak tanyán kellene kezdenie a pályáját.