Hatvan éve tartanak ki egymás mellett hűségben, szeretetben

Talán nem gondolta volna Nagy József és Varga Teréz, hogy amikor 1959. április 25-én örökre összekötötték életüket, 60 évvel később népes családja ünnepli majd őket gyémántlakodalmukon Kecskeméten. A fiatal Józsi bácsi és Terike néni a kecskeméti Kossuth Tsz-ben ismerkedett meg 1958 őszén, és a következő év áprilisában örökre összekötötték életüket. Szerelem volt első látásra, de a lánykéréshez szülői beleegyezésre is szükség volt, hiszen Terike néni akkor még csak 16 éves volt. Az engedélyt persze megadta a család, tudták, hogy Józsi bácsi akkor már évek óta kiválóan dolgozó, szorgalmas ember hírében állt a tsz-ben. Így hamar kimondhatták a boldogító igent, mely a házaspár egyöntetű véleménye szerint valóban boldogító.

Április 25-én töltötték be közös életük hatvanadik évét, melyet a gondviselés ajándékának tartanak. Bizonyára sokakat érdekel, hogy mi a titka a 60 éve tartó elköteleződésnek. – Megértés – válaszolja azonnal Terike néni, és mindjárt kiegészíti a választ. – És törődés. Én mindennap főztem a férjemnek és még ma is főzök, hiába esik néha nehezemre a nyavalyáim miatt – mondta vidáman Terike néni, és hozzátette, hogy házassága hat évtizedében mindvégig megmaradt a klasszikus női szerepben: hátországot, fundamentumot jelentett a férfi és szerelmükből született gyermekük számára, mely alapra biztosan húzhatták fel közös életük építményét. Józsi bácsi mosolyogva, hangjában árnyalatnyi elérzékenyüléssel hozzátette: – Nem kellett az ebédre várnom sosem, mindig kész volt, mikor hazamentem.

Pedig Terike néninek ott volt a tanya egész háztartása, a disznók, a szárnyasok mind nagy energiát igényeltek és ennek nagyja rá maradt, hiszen Józsi bácsi a tsz éldolgozója volt napi 12–16 óra munkával.

A megértés és a tiszteletteljes törődés mellett a megbízhatóság még a nagy titok. – Mindig megbízhattunk egymásban. Én abban, hogy a feleségem mindent megcsinál otthon, szépíti a tanyát, neveli a gyereket, ellátja a jószágot – mondta Józsi bácsi, és felesége azonnal átvette a szót. – Én pedig abban, hogy nem él kicsapongó életet, s nem fut a szoknyák után, ellenben mindig hazaadja a pénzt. És nem bánt, jól bánik velem – mondta Terike néni. Józsi bácsi gyorsan megjegyezte: Türelem kell egymáshoz, ahogy öregszik a test, annál inkább, hiszen az egyre kisebb munkabírás feszültséget és türelmetlenséget szül a munkához szokott emberben, leginkább persze önmagával szemben. – Néha ezért egymás villámhárítói vagyunk, de megtanultuk ezt is elviselni, mert tiszteljük egymást és igyekszünk könnyíteni a terheken – mondta Józsi bácsi utalva arra, hogy két, évtizedek óta mélyen egymásba gyökerezett és egymásból táplálkozó lelket semmilyen földi erő és triviális probléma nem választhat szét.

Hatvan év nagy idő, ezalatt jól megismeri egyik ember a másikat, ezért megkértük az ünneplő párt, hogy sorolják fel egymás legjobb tulajdonságait. Terike néni Józsi bácsi megbízhatóságát, hatalmas munkabírását és becsületét emelte ki. Józsi bácsi kevéssé meglepő módon szintén a megbízhatóságot említette elsőként felesége jellemzésekor és azt, hogy mennyire ismeri őt. – Ruhát mindig ő vett nekem, úgy tudta, miből milyen méret kell, hogy soha nem kellett kicserélni semmit. És ő volt a hátország.

Egy lányuk született, aki egy unokával ajándékozta meg őket, de a dédunoka még várat magára.

Jó tanács fiatal házasoknak

Az ünnepelt házaspár tanácsot is adott a fiatal házasoknak, hogy miként lehet 60 évig boldogságban együtt élni. – Először is a Jóistennek kell egészséget adnia hozzá, és nézzék el egymás hibáit. Becsüljék meg egymást és értékeljék egymás munkáját. Nem szabad kicsapongani, mert abból előbb-utóbb válás lesz. Minden a megértésen alapul, onnan indul és ott is fejeződik be. Ezek egy szép és igaz kapcsolat alapjai – hangzott a megszív­lelendő tanács.