Hagyományőrző kategóriában nyert díjat a nyársapáti tanya

Fiatal házasként költözött 1974-ben Bognár István feleségével, Erzsikével nyársapáti tanyájukra, melynek lakóépülete a hajdani kisteleki iskola pedagógus szolgálati lakása volt.

– Az iskola 1883 és 1973 között működött. A két­tan­ter­mes iskolaépületet azonban már lebontották, mikor mi megvettük a tanyát. Akkor még villany sem volt, de gondoltuk, a tanítói lakást megmentjük az utókornak – mondta a családfő, majd hozzátette: a szolgálati lakás az 1930-as években épült Klebelsberg Kunó nagyszabású tanyai iskolaépítési akciója során. A közel százéves épületet eredeti állapotában őrizte meg a házaspár.

– A főfalak, a tetőszerkezet, a nyílászárók és a padló is eredeti, hiszen kezdettől fogva a megőrzés volt a célunk. Tudomásom szerint hazánkban mindössze kettő ilyen tanya maradt meg eredeti állapotban – mondta. Az épület mellett annak berendezése és udvara is a népi hagyomány és a tanyasi élet jellegzetességeit őrzi. A kertben például ceglédi kannafa és köcsögfa is megtalálható.

Bognár István elmondta: bár az egykori tanítói lakás gyakorlatilag ugyanúgy néz ki, mint az 1900-as évek elején, a környék azonban az elmúlt évtizedek során sokat változott. A hajdan megszokott szomszédolások és a tanyasi emberek különleges összetartása egyre inkább feledésbe merült.

– Régen a szomszédok összejártak. Bár soha nem iszom, mindig volt borom és pálinkám, hogy legyen mivel megkínálni a vendégeket. Idősek, fiatalok jó barátságban voltunk, segítettük egymást. Mára ez megváltozott. Ha baj van, összezárunk, de a mindennapokból eltűntek a régi idők szokásai – mondta, majd hozzátette: ráadásul egyre kevesebb szomszédjuk van. Míg beköltözésükkor az Iskola dűlő két oldalán 28 tanya volt, mára már csak ennek a fele áll.

– Persze, a tanyasi élet nem könnyű, kemény munka. Szellemi munkát végeztem, de amellett itthon csirkét neveltünk, disznót tartottunk, fóliáztunk, szamócát, paprikát termeltünk. Hajnalban keltünk, megetettem az állatokat, majd lefürödtem, öltönyt és nyakkendőt húztam, vittem a saját gyerekeimet és a szomszédokét óvodába, iskolába, és elmentem dolgozni – fejtette ki. A munkaidő végeztével pedig, hazaérvén szintén munka várta, hiszen egy tanyán mindig akad tennivaló.

– Lett volna lehetőségünk elköltözni, de nem mentünk. Mindig azt tartottam, hogy ahol lakik az ember, ott érezze jól magát. Én így tettem, és most is így érzek. Itt minden adott számomra: a nyugalom, a béke és az alkotás lehetősége is – közölte Bognár István, aki 1990 óta képviselőként is tevékenykedik Nyársapáton.

A házaspár tavaly tanyájukkal benevezett az Agrárminisztérium által meghirdetett Év tanyája versenybe. A díjjal azokat a tanyatulajdonosokat ismerik el minden évben, akik mind a természeti, mind az épített és táji környezetbe illeszkedő tanyát tartanak fent, jó mintául szolgálva más tanyák számára. A zsűri döntése alapján Az év hagyományőrző tanyája kategóriában Bognárék tanyája második helyezést ért el.

Hagyomány és modernitás

Tradíció és modernitás együtt él a Bognár család tanyáján. A hagyományőrzés mellett ugyanis a családfőnek egy másik szenvedélye is akad: Angliában élő és dolgozó lánya és fia segítsége révén Bognár István hazánk leghosszabb, épített, amatőr gokartparkjával is büszkélkedhet.

– A feleségem nem igazán támogatta az ötletet, a gyerekek viszont azonnal felajánlották a segítségüket. 2004-ben készült el az első, 301 méter hosszúságú pálya, mely a Barcelona F1 pálya kicsinyített mása volt. Ezt 2012-ben bővítettük egy új résszel, melynek révén a pálya hossza 820 méterre növekedett – mondta. A gokartpálya a helyi diákok körében hatalmas népszerűségnek örvend. A Bognár család ugyanis három környező iskolával is együttműködési megállapodást kötött, és a pálya mellett KRESZ-táblákat helyezett el, hogy a gyerekek a közlekedésbiztonsági szakkörök során elsajátított elméleti tudást a gokartpálya révén a gyakorlatban is elmélyíthessék.