Szarka Balázs munkássága előtt életműdíjjal tisztelegtek

– A VOSZ megyei Prima díjátadó gáláján életműdíjjal tisztelegtek munkássága előtt. Mit jelentett az ön számára ez a díj?

– Ha humorosan nézzük, akkor azt kell mondjam, ezt a 80 évet meg kellett élni. Másrészt, minden díj arra készteti az embert, hogy önértékelést végezzen, mit is tett, mivel érdemelte ezt ki. Bennem is végigpörgött, honnan indultam és hova jutottam el. 35 éve vagyok az Univer első számú vezetője, melynek a gazdasági szerepe országosan is kiemelkedő. Természetesen ezt nem egyedül értem el, hiszen mindig csapattal dolgoztam, csapatban gondolkodtam. Együtt hoztuk létre azt az értéket, amire büszke vagyok.

– A csapatszellem hogyan alakult ki?

– Fiatalon kosárlabdáztam, akkor tanultam meg csapatban dolgozni és gondolkodni. Ezt a szellemiséget a gazdasági életbe is átültettem. Vezetőként ki kell osztanom a feladatokat, számon kell kérnem és közben szinkronban kell mozgatnom az egész csapatot az adott cél érdekében. A célt különböző utakon lehet elérni, ehhez szükséges a jó helyzetfelismerés. Ha nem várt körülmények merülnek fel, fontos, hogy legyen erő és bátorság változtatni, de a végső célt mindig szem előtt kell tartani.

– Honnan indult a szakmai pályája?

– Mindig is irigyeltem azokat, akik már gyerekként tudták, mik akarnak lenni. Én nem tartoztam közéjük. Tősgyökeres kecskeméti vagyok, a Katona gimnáziumba jártam. Harmadikos gimnazista koromtól kosaraztam. Ez a közösség annyira magával ragadott, hogy a régi társakkal és hajdani edzőnkkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot és havonta összejárunk. Érettségi után a sport területén szerettem volna maradni, de nem sikerült elsőre bejutnom a pécsi testnevelési főiskolára. Édesapám azt tanácsolta, hogy álljak be hozzájuk dolgozni. Így az ÁFÉSZ szeszfőzdéjében egy évig dolgoztam három műszakban, aztán elmentem Nagykőrösre, ahol konzervipari szakképesítést szereztem. A kecskeméti konzervgyár laboratóriumában kaptam állást, innen indult az élelmiszeripari karrierem. Utólag hálás vagyok a sorsnak, hogy nem követtem a sporttal kapcsolatos álmaimat.

– Milyen utat járt be az évtizedek alatt?

– A konzervgyárnál bejártam a szakmai ranglétrát. Gyermekként belém nevelődött, ha valamit elvállalok, akkor azt teljes erőbedobással végigviszem. Az 1970-es évek elején már a termelési osztály vezetője voltam, 1976-ban pedig megkeresett az ÁFÉSZ akkori elnöke, és felajánlotta, hogy vegyem át a hetényegyházi savanyítóüzem irányítását, mert az ottani vezető hamarosan nyugdíjba megy. Elvállaltam, és 1976 júliusától az Univernél dolgozom. A hetényi üzemben teljesen szabad kezet kaptam. A kis üzem szépen fejlődött, 1983-ban pedig, Bordos Lajos nyugdíjba vonulását követően lettem az Univer ÁFÉSZ elnöke. Ez akkor nem volt könnyű döntés, de azt hiszem, hogy az elmúlt 35 év igazolta a helyességét. Úgy gondolom, a Prima életműdíja ennek a 35 éves vezetői munkásságnak szól.

– Szabadidejében mit szeret csinálni?

– Édesapám annak idején vadászott, ami gyerekkoromban engem is annyira megfogott, hogy mind a mai napig szívesen vadászom. A nagyszüleim falun éltek, gazdálkodtak, állatokat neveltek és unokatestvéreimmel együtt náluk töltöttük a nyarakat. A lovakkal akkor kötöttem életre szóló barátságot, 18 évvel ezelőtt pedig egy vadászbarátommal vásároltunk Borbáson egy kis lovas tanyát. Ma ez az én szanatóriumom, ahol mindig feltöltődöm. Régen sokat lovagoltam, ma már inkább csak hajtok, kocsikázok. Ez a tanya nyitva áll a hátrányos helyzetű, sérült gyerekek előtt. Azzal segítem őket, hogy itt lovagolhatnak, kocsizhatnak.

Hogyan tölti az ünnepeket?

– Egész életemben a család biztos pont volt a számomra. Úgy nőttem fel a húgommal együtt, hogy édesanyánk óriási szeretettel volt irántunk. Az otthonról hozott mintát követve mindig fontos volt számomra, hogy család, békesség, odafigyelés vegyen körül, és segítsük egymást. Felnőttként ezt igyekeztem megteremteni. A karácsonyt mindig nálunk töltötte az egész család. Az évtizedek alatt természetesen nálunk is – mint mindenkinél – sokat változott, hogy kik ülik körül a szépen megterített karácsonyi asztalt. Ilyenkor szeretettel gondolunk azokra is, akik már nem lehetnek velünk és jó érzéssel tölt el, hogy együtt vagyunk azokkal, akik sokat jelentenek számunkra, és akikkel a hétköznapokon is számíthatunk egymásra – mondta el Szarka Balázs.