2018.05.16. 11:30
Családtagot vesztett el a kecskeméti állatkert Zarával
- Szomorú esemény történt ma a Kecskeméti Vadaskertben - így kezdődik Tokovics Tamás, a Kecskeméti Vadaskert vezetőjének a legnagyobb közösségi oldalon tett hétfői megemlékezése, amelyben nyilvánosságra hozta, hogy Zara, a másfél éves szurikátamama örökre elment. A kis szurikáta az állatkert közönségkedvence és médiasztárja volt, amit az is bizonyít, hogy hétfőn egymást váltották az országos és helyi médiumok munkatársai a Vadaskertben. A szomorú esethez a figyelmetlenség és a szabályok figyelmen kívül hagyása vezetett.
Fotó: Bús Csaba
Május az osztálykirándulások ideje, amikor nagyobb létszámban érkeznek iskoláscsoportok a Kecskeméti Vadaskertbe. – Hétfőn is több kisebb-nagyobb csoport érkezett hozzánk és az egyik vidéki iskola ötödikes tanulója a kiírások és a több helyre kitett figyelmeztető táblák ellenére benyúlt Zarához. – kezdte Tokovics Tamás a tragikus következményhez vezető események felelevenítését.
Az állatkert vezetője elmondta, hogy a szurikáták ilyen esetben nem csak területüket, hanem családjukat is védelmezik, amire két tábla is figyelmeztet a szurikáták kifutóján. A szurikátakolóniák speciálisan szerveződnek, mert nem a hím tölt be vezető szerepet a csoporton belül, hanem a nőstény, aki veszély esetén védelmébe veszi a családot. Így tett Zara is, amikor a fiú benyúlt érte.
- Ráadásul Zara érzékenyebb volt – folytatta az állatkert vezetője – és még jobban felvette a védelmező viselkedést, hiszen már nem csak meglévő almát védelmezte, hanem születendő kicsinyeit is: a másfél éves szurikátamama vemhes volt. Ezért valószínűsíthető, hogy megkaphatta a fiú felé nyúló kezét, aki talán ijedtsége miatt földhöz csapta Zarát, aminek következtében a szurikáta meg nem született kicsinyeivel együtt azonnal elpusztult.
Tokovics Tamás próbálta újraéleszteni a szerencsétlenül járt kis állatot, de az olyan súlyos belső sérüléseket szenvedett, hogy már nem tudta megmenteni az életnek.
Megtudtuk, hogy a fiú tette után bezárkózott, ő semmilyen információval nem szolgált a történtekről, csak osztálytársai elmondása alapján állt össze a történet. A kísérőtanárok nem vették észre a halálos eseménysort, így nem is tudtak tenni ellene.
Tokovics Tamás Zarával nem csak az állatkert egyik lakóját vesztette el, hanem egy barátot, sőt családtagot. – Fél évig mi neveltük Zarát, miután egy hónapos korában hozzánk került. Nappal az irodában volt velem, este pedig hazavittem magammal. Megvoltak a közös rituáléink és hívóhangjaink. Esténként tévézés közben bebújt a gallérom mögé a nyakamba, ahol sokszor elaludt. Természetesen egy idő után ritkítottuk az együttléteket, mert nem jó, ha nagyon erősen kötődik egy állat az emberhez és viszont. De a kötődés megmaradt, hiszen abban a pillanatban, amikor meghallotta a hangomat, rögtön kijött a kifutóba és beledörgölte kis fejét a tenyerembe. Ezt a bensőséges baráti kapcsolatot egy másik szurikáta már nem tudja biztosítani – mondta az igazgató és hozzátette, hogy falán egyedül Zara képe található, ami már örökre ott marad.
Ha személyében nem is tudják, de szerepében mihamarabb igyekeznek pótolni Zarát. Az állatkert célja egy nagyobb szurikáta kolónia létrehozása, ezért egy másik nőstény kerül Zara helyére.
Tokovics Tamás elmondta, hogy újra kell gondolniuk azt, hogy miként tehetik még biztonságosabbá az állatkertet és ne csak az embereket védjék az állatoktól, hanem az állatokat is az emberektől. A vezető kiemelte, hogy nem keresnek bűnbakot, hanem e szomorú eseten keresztül is próbálják célba juttatni üzenetüket: kerüljünk közelebb a természethez, ezáltal egymáshoz.