A hajók még hiányoznak a makettező gyűjteményéből

Dorogi Kálmán kisgyermekként nagyon sok időt töltött nagyszüleinél, a Felső-Kiskunság legnagyobb katonavárosában, Szabadszálláson. Nem csoda, hogy egyenruhás szeretett volna lenni, ám a sors másképp akarta. A szakácsként dolgozó fiatalember ennek ellenére gyakran ölt magára honvédségi terepruhát, szabad idejében pedig katonai járművek kicsinyített másait építgeti. Ha ideje engedi, múzeumokat, kiállítóhelyeket keres fel, hogy eredetiben is megcsodálhassa a harceszközöket.

– Az országhatárainkon belül kiállított katonai járművek leginkább a keleti blokkban gyártott, és a Magyar Néphadseregben rendszeresített típusokra korlátozódnak. A leggyakoribb a legendás T-34-es, T-55-ös harckocsi, a sugárhajtású MIG és néhány orosz és magyar ágyú. Ezért is tartozik legdédelgetettebb álmaim közé, hogy eljussak a Moszkva melletti kubinkai tankmúzeumba, ahol az összes orosz, és rendkívül sok francia, kínai, amerikai, japán, német, harckocsi is megtekinthető. A múzeumban néhány magyar gyártmányú harceszköz is fellelhető, többek között az 41M Turán II., a Zrínyi, Nimród, illetve csak ezen a helyen látható a legendás Toldi páncélvadász. Nem meglepő, hogy a haditechnika szerelmeseinek legnagyobb álma az oroszországi tankparadicsom. Számomra a kubinkai utazás szakmai továbbképzésnek is felfogható. Az eredeti járműveken olyan részleteket fedezhetek fel, melyek ismeretében még valósághűbbé tehetem makettjeim, és a megszerzett tudást átadhatom tanítványaimnak – mesélt terveiről a Kecskeméten élő,  Szabadszálláson tevékenykedő makettező.

Dorogi Kálmán tizenkét esztendős volt, mikor megvásárolta első makettjét. A rendkívül nagy türelmet, precizitást igénylő elfoglaltsággal azonban csak később jegyezte el magát, mégpedig egy sajnálatos baleset kapcsán.

– Néhány évvel ezelőtt az öcsém vásárolt magának egy MIG-29-es repülőmodellt, ám összeépíteni már nem tudta, mert eltört a keze. Nem bírta kivárni a gyógyulást, így engem kért meg arra, hogy rakjam össze a makettet. Sokat dolgoztam vele, de az eredmény, a festetlen mini repülő nem nyerte meg tetszésemet. Segítséget az egyik munkatársamtól kaptam, aki vasútmodellekkel foglalkozott.

A kész munka olyannyira jó sikerült, hogy vettem egy újabbat, majd még egyet, és azóta nincs megállás. Megközelítőleg százötven kész makettem van, de nagyon sokat nem tudtam még befejezni. Hiányzik a megfelelő festék, matrica, alkatrész – mondta el a

fia­tal­ember.

Dorogi Kálmán első makettje, amit igazán sajátjának tekintett, egy sorozatvető volt. A katyusa egyszerűsége, hatékonysága, a fura formája ellenére is nagyon megragadta építőjét. Az orosz haditechnikához való vonzódását is innen eredezteti a szabadszállási makettező.

– Az orosz makettek összeépítése sokkal bonyolultabb, mint más gyártók termékeié. Az igazi repülőkhöz hasonlóan az alkatrészek esetenként többféle alumíniumból készülnek, melyekhez más-más festék szükséges, ezek bekeverése, felvitele nagy odafigyelést és körültekintést igényel. A makettek összeépítésének ideje így – készlettől függően – néhány nap, de akár néhány hónap is lehet – avatott be a részletekbe.

A makettek beszerzése sem mindig zökkenőmentes. Az egyik féltett kincséhez, az amerikai AD-5-es Skyreider-hez rendkívül kalandos úton jutott hozzá Dorogi Kálmán.

– A hazai piacon nem lehetett megkapni, külföldön pedig igen borsos áron kínálták a készletet. Hónapokig leveleztem, mígnem makettező társaimnak köszönhetően sikerült megszereznem a hőn áhított repülőt. Ez a gép épp ezért is tartozik a legértékesebb kincseim közé. Szekrényemben számtalan összeépítésre váró készlet sorakozik, leginkább repülők és harcjárművek. Ha választani kell, leginkább az orosz harcjárművek mellett szoktam dönteni. A sorból talán csak a hajók hiányoznak, szándékaim szerint már nem sokáig – tette hozzá a fiatalember.

A makettezés rendkívül nagy odafigyelést, precizitást igénylő foglalatosság, amely fejleszti a problémamegoldó képességet, türelemre, kitartásra nevel. Ezek ismeretében született meg két éve a szabadszállási makettszakkör létrehozásának gondolata.

– Soha sem szerettem olvasni, és nem is tartottam magam ügyes kezű gyermeknek. A makettezés azonban jelentős változást hozott az életembe. A szobám polcain a könyvek száma hirtelen megszaporodott, melyeket ki is olvastam. Jelentősen javult gyakorlati érzékem, manapság már térben is el tudom képzelni és megtervezni a dolgokat. Ezt a tudást kívánom átadni tanítványaimnak – foglalta össze a makettezés nevelő szerepét Dorogi Kálmán.

A szabadszállási klub híre az internetnek köszönhetően gyorsan elterjedt a makettezők között, akik jó néhány készlettel ajándékozták meg az induló csoportot. A kezdeményezés gyorsan kinőtte magát, egy évre rá már a nagyközönség is megtekinthette a Szabadszállási Ifjúsági Makett Szakkör fiataljainak munkáit. A szabadidős elfoglaltság olyannyira népszerű lett a településen, hogy Dorogi Kálmán a ma már haladó és kezdő csoportot is működtet.

– A csoportok beindításával a makettezők táborát szeretném növelni, mivel hazánkban egyre kevesebben űzik ezt a kétségkívül szép, de idő- és költségigényes hobbit. Az általános iskolás diákokat tömörítő klub a helyi Honvéd Nyugdíjas Klub égisze alatt működik Ifjúsági Makettszakkör néven, megteremtve így a működéshez szükséges anyagi feltételeket – hangsúlyozta Dorogi Kálmán.

Kiállítások a makettekből

Dorogi Kálmán munkáit Ágasegyházán, Szabadszálláson, Fülöpszálláson láthatta a nagyközönség. Tervben van a Mosonmagyaróvári Makettező Klub és Egyesület szervezésében évente megrendezésre kerülő makettkiállítás és -verseny is, ami az európai makettezők egyik kiemelkedő eseménye.