A klímaváltozás gyors alkalmazkodást követel a gazdáktól

Ha az ültetvények megművelői nem alkalmazkodnak a klímaváltozáshoz, akkor a Homokhátság elsivatagosodik. A termelőknek újra kell gondolniuk hogyan és talán azt is mit is fognak termeszteni. Az alkalmazkodás létkérdés vallja Ritter Imre, aki maga almát, őszibarackot és szőlőt is termeszt Soltvadkert határában. Az elmúlt hetek esőzése kissé elkésett mondta a gazda, de ettől függetlenül minden egyes cseppre óriási szükség van a térségben. ( Az elmúlt egy hónap során 80-90 milliméter hullott le.) Ez azonban még mindig nagyon kevés, ahhoz, hogy a talaj feltöltődjön elegendő nedvességgel – véli az elnök. Soltvadkerten éves szinten legalább 300 milliméternyi eső hiányzik. Azaz a szeptemberi csapadék legalább háromszorosát befogadná a termőföld. 

Milyen lépések segítik a klímaváltozáshoz való alkalmozdást?

Éves szinten 600 mm az elvárt mennyiség és ennek a fele érkezhetett meg eddig. A szeptember közepén beköszöntött hidegfront során – amely miatt a helyi szüreti fesztivált el kellett halasztani – 50- 55 milliméter hullott le. Szerencsére. A szokatlan aszályt a borszőlő ültetvények viszonylag jól tűrték, noha a termésmennyiség kevesebb volt. A gyengébb területeken lévő és a fiatal ültetvények nehezebben viselték a szokatlan forróságú napokat. Vannak olyan ültetvények, ahol sok tőke kiszáradt. Mit tehet egy gazda, hogy ne menjen tönkre az ültetvénye? A gazdák több eszközzel is rendelkeznek. Ritter Imre azt mondja, hogy öntözni kell, ezt nem lehet elkerülni. Több növény kondicionáló szer létezik, amelyek a csökkentik azt a stresszt, amelyet a hosszan tartó aszály idézhet elő. De emellett vízmegtartó talajgazdálkodást kell végezni. A vízmegtartás a talajban nagyon fontos, új eszközöket kell ehhez vásárolniuk a gazdáknak, amelyek olyan agrotechnikával művelik a talajt, hogy ne párologjon el sok nedvesség. Azaz csak a talaj legfelső 5 centiméterét mozgatja a gép. Évről évre egyre több termelő tér át erre a módszerre. Hogy öntözéssel lehet-e ellensúlyozni a szárazságot. Ritter Imre azt mondja, hogy a megfelelő időben érkező megfelelő mennyiségű esőzés az igazi megoldás, az öntözéssel csak csökkenteni lehet az aszály okozta kárt. Az elnök hangsúlyozta: megjósolhatatlan, hogy ilyen körülmények között a növények meddig tűrnek, és alkalmazkodnak.

A gyors intézkedés elengedhetetlen

A Duna-Tisza Közi Homokhátság Területfejlesztési Koncepciója és Programja címmel tett közzé egy szakanyagot a Közgazdaság és Regionális Tudományi Kutatóközpont egyik kutató csoportja. Közel 200 oldalon tekintik át a szakemberek a Duna–Tisza közi helyzet gazdaságát, társadalmát terület fejlesztési lehetőségeit. De emellett a fejlődési potenciált hangsúlyozva azt sem hallgatják el, mi lesz, ha a vízhiányt nem sikerül megoldani. A www.bacskiskun.hu/storage/dosier honlapon olvasható az anyag. 

A fentebb említett elemzésből kiderül, hogy a „vízvisszatartási és vízpótlási intézkedések részleges elmaradása, illetve késői megvalósítása, együtt a területhasználat változatlanságával, a táj „kiszáradásához” a természeti környezet jelentős degradációjához vezettek.” … „A mezőgazdaságot érintő intézkedések elmaradása a 2030-as évekre már jelentős veszteségeket okoz a gazdálkodóknak.” Az anyag szerzői lemodellezik a legrosszabb verziót. A nem megfelelő termelési gyakorlatok miatt a mezőgazdasági területekről is megnő a porkibocsátás, a szélerózió egyre fokozottabban jelentkezik, a homokverés egyre nagyobb károkat okoz. A szántóföldi gabona, zöldség és takarmánytermesztés termelési eredménye akár 30-50%-kal is csökkenhet 2050-re környezeti és társadalmi okok együttes következményeként.

Kihívás a pincészeteknek

A gyümölcsösök esetében az öntözés már régóta kulcskérdés, ugyanakkor a 2030-as évek elején már a szőlőültetvények öntözése is elengedhetetlen a piacképes szőlő- és bortermelés eléréséhez. Ennek költségei viszont az árakba már nem építhetők be, hiszen a fiatal városi generációk egyre egészségtudatosabb életvitele mellett csak a prémium minőségű termékeket keresik, azokat sem nagy mennyiségben. A termelésre ráépülő egyéb energetikai és turisztikai fejlesztések elmaradása az egylábon álló térségi szőlészet-borászat tartós válságát hozza el.