Több mint száz állattal él együtt saját vadaskertjében a soltvadkerti család – galériával

Mikor is kezdődött a történet? A soltvadkerti Szomor Dóra húsz éves volt, amikor – sok más fiatalhoz hasonlóan – Angliába utazott szerencsét próbálni. Dolgozott pincérként, időseket is ellátott, illetve speciális igényű fiatalokkal is foglalkozott. Autistáknak, Down-szindrómásoknak is segített a mindennapi rutinok kialakításában, tanította őket főzni, boltba járni és ott bevásárolni. A dél-afrikai származású férjével, Borisz Brosiusszal, akivel létrehozták a vadaskertet, is külföldön találkozott.

A vadaskert története

Nem akart idegenben véglegesen letelepedni, és édesapja halála miatt visszaköltözött családjához Soltvadkertre. Hozta a párját is, úgy 15 éve, a szülővárosban pedig el kellett dönteniük mihez is kezdenek. A Szomor családban hagyománya volt a virágtermesztésnek. A rózsatermesztés mellett a szülők foglalkoztak bivaly, mangalica, szürke marha és szarvasok nevelésével is, így Dórának ezek az állatok nem voltak ismeretlenek. A férje Borisz azonban egykor gépészmérnöknek tanult, majd később egy szállodai éttermi lánc öltönyös menedzsere volt. Azaz neki kevesebb tapasztalata volt az állattenyésztés területén, mint a párjának. Nem is ebben gondolkodtak, miután hazatelepültek. Dóra egy helyi műanyag üzemben dolgozott export-import menedzserként, míg a férje rózsákat termesztett egy ideig, de a hollandokkal nem lehet felvenni a versenyt, így váltaniuk kellett. Szerencsére a család tulajdonában volt egy tanya, a hozzá tartozó 9,5 hektárnyi földterülettel Soltvadkert határában. És egyszer csak jött az ötlet: Dóra nagy lehetőséget látott az állattenyésztésben, bár tőkéje alig volt.

Fiatal gazda pályázat

Fiatal gazda pályázatba fogott, megfogadta nagybátyja Szomor Dezső javaslatát, hogy  fekete mangalicát tenyésszenek. Így került hozzájuk 20 tenyészkoca, amelyekhez jöttek még az emuk is. A Youtube-on keresztül találtak egy hazai emufarmot, ahonnan három állatot vásároltak. Majd különleges színű szarvasokkal szaporodott az állomány, amelyekhez csatlakozott a kis Lujzi, az őz, aki a dámszarvasokkal él egy területen. A tenyészbika Deer, akire Dóráék nagy figyelmet fordítanak. Ha ő a gazdák felé közelít, akkor a szarvas Rudli is követi. A tanya körül több zárt terület választja el az állatokat.

A gyerekek is besegítenek

A tanya és a környékének a fenntartása, alakítása mindennap követel munkát, mondja Brosius-Szomor Dóra. A férje mellett kiveszi a részét a munkából koruknak megfelelően a nyolcéves fiuk Hunter, akinek a neve vadászt jelent, illetve a hatéves húga, Éden is. A gyerekek beleszülettek ebbe a domesztikált, de a vadvilág jegyeit is hordozó környezetbe. Hunter a rovarokért is rajong, a testvére inkább a pillangókat szereti. El is tervezte egy lepkekert kialakítását a jövőben. Ha egy kis állat születik, az ünnep ebben a családban. Rohannak ki üdvözölni az új jövevényt. A gyerekek két nyelvűek. Angolul, az apa anyanyelvén, és persze magyarul beszélnek.

Több lábon áll a Brosius-Szomor házaspár 

Hogy milyen is ez az életmód? Borisz, a férj – aki időközben jól megtanult magyarul – a kiszámíthatóságnak a híve, de mindig történik valami, amely a rendet felborítja. Ami azonban biztos: ha fúj, ha esik, ha van ünnep, ha nincs, az állatokat naponta többször is etetni és itatni kell. Ezért azt a szót, hogy szabadság nem ismerik. Az állatokat ugyanis mindennap el kell látniuk. 

A párja, Dóra viszont azt szereti, hogy minden egyes nap hoz valami újat, különlegeset. Egy érdekes eseményre ébredt az egyik éjszaka: a tojó emu dobolt, a gímszarvasok bőgtek, a dámszarvasok barcogtak. Különleges élmény volt, mesélte. Hogy miből is élnek, és látják el a sok állatot? Annyi lábon állunk, amennyin csak lehet, mondta a gazdaasszony. Tenyész- és hízóállatokat értékesítenek. Turistákat fogadnak. Látogatásunk előtti este Budapestről érkezett egy turistacsoport szétnézni a tanyán. Az egyik turistairoda kínai és japán csoportoknak is kért már látogatási lehetőséget. Dóra dokumentumokat tölt ki olyan érdeklődők felkérésére, akik szarvasfarmot kívánnak létesíteni. Nyáron táborokat szerveznek a vadaskertbe a gyerekeknek. Környezetvédelmi foglalkozásokat tartanak az iskolákba meghívások alapján. 

Dóra tanácsa

Brosius-Szomor Dóra azt mondja, gyakran hívják telefonon olyan személyek, akik hazavittek magukkal egy-egy szarvasborjút, vagy őzgidát. Sajnos sűrűn előfordul, hogy autósok vagy kirándulók találnak árvának hitt kis állatot, hazaviszik, ezzel azt hiszik segítenek. De nem. Az esetek túlnyomó többségében a nőstény, az anyaállat ugyanis a környéken van, és figyel. Azaz nem elárvult jószágról van szó. Mihelyt az ember elmegy a helyszínről, az anya a csemetéért megy. Ezért nem szabad elvinni ezeket a kis jószágokat, hívta fel a figyelmet Brosius-Szomor Dóra.