Hazánk diplomarekordere: „Minél többet tudsz, annál jobban tudod, hogy mennyi mindent nem tudsz”

– Huszonöt diplománál jár már, Ön régóta abszolút rekorder Magyarországon. Milyen szakon lett meg nemrég a 25. diplomája?

– Az elsőt és a 25. diplomámat is a Szegedi Tudományegyetemen szereztem, ez szépen keretbe foglalja az eddigi felsőfokú végzettségeimet. Ugyanakkor menet közben tíznél is több diplomát szereztem még Szegeden.

– Az iskolai pályafutása Kecskeméten indult, hiszen a Kecskeméti Piarista Gimnázium tanulójaként érettségizett. Már ekkor kialakult önben a tudásvágy?

– Talán még ennél is hamarabb. Édesanyám sok rejtvényt fejtett, óvodásként már tudtam olvasni, és mindig segíteni akartam neki. Gyerekkoromban sok időt töltöttem el a könyvtárban a különböző tájékoztató könyveket, lexikonokat bújva. Ha valamit nem tudtam, annak utána akartam járni. A tudásszomj tehát mindig is bennem volt, de a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban eltöltött négy év megerősítette bennem ezt a motivációt.

– Mikor fogalmazta meg magának, hogy nemcsak egy-két diplomára szeretne szert tenni, hanem az élethosszig tartó tanulás mellett teszi le a voksát?

– A Piár után rögtön két főiskolára jelentkeztem. Magyar–könyvár szakon kezdtem el felsőfokú tanulmányaimat az akkori nevén Juhász Gyula Tanérképző Főiskolán, illetve a Szegedi Hittudományi Főiskolán levelezőn tanultam. Valójában két főiskolán, három szakon kezdtem el felsőfokú tanulmányaimat, hiszen az órarendem úgy állt össze, hogy volt még szabad kapacitásom, így egy évvel később még egy szakot felvettem. Mindezt azzal a céllal, mert azt gondoltam, hogy egy diploma nem diploma, két diploma már egy kicsit stabilabb élethelyzetet adhat, három diploma már olyan, mintha az ember egy háromlábú kicsi széken ülne. A 90-es években úgy ítéltem meg, biztosabb az ember helyzete több diplomával a munka világában.

– Idővel változott erről a véleménye?

– Alapjaiban nem, bár korábban a diploma sokkal elismertebb volt, mint bármilyen szakma. Ma könnyebb bejutni az egyetemekre, amit ki lehetne a fiataloknak használni. Abban hiszek, hogy tanulni jó. Ezért vállalok médiaszerepléseket, járok iskolákba motivációs előadásokat tartani, hogy erről beszéljek másoknak. Viszont itt nemcsak a diplomaszerzés fontosságáról van szó, hanem magáról a tanulásról. Mindenkinek van egy érdeklődési köre, ahol szélesítheti a látókörét, akár felnőttképzésekkel, különböző tanfolyamokkal, tréningekkel. A különböző szakmákban is nagyon fontos szerepük van a szakképzettségeknek, jó szakemberekre nagy szükség van! A lényeg, hogy az ember mindig képezze magát, próbáljon meg fejlődni, hiszen erre megvan a lehetőség Magyarországon. A mai oktatási rendszerben 12 félévet lehet állami finanszírozású felsőoktatásban eltölteni. A környezet hazánkban adott a továbbtanuláshoz, diplomaszerzéshez, de ingyen semmit sem adnak, kell hozzá alázat és szorgalom.

– Érzékelhetően egyre szélesebb a látóköre, a világról alkotott képe annak, akinek egyre több diplomája van?

– Minél többet tanulsz, annál többet tudsz, és minél többet tudsz, annál jobban tudod, hogy mennyi mindent nem tudsz. Sokszor hangsúlyozom, hogyha az ember minél többet tud a tudományok világában, annál kisebbnek érzi magát, de annál alázatosabbnak is kell, hogy érezze magát. Biztos vagyok abban, hogy az, aki legalább egy diplomát szerez, egészen máshogy látja a világot, mint az, aki nem járt a felsőoktatásban. Ennek az az oka, hogy az egyetemen meg kell tanulni szerepelni, előadni, vizsgázni, tételeket bebiflázni, beadandókat készíteni, szakdolgozatot írni. Több diplomával, több képzéssel az ember rutint szerez ebben, megismeri a tanulás módszertanát, és képes kiszűrni a lényeget. Ma olyan világot élünk, ahol ömlik ránk az információ. De nagyobb tudással olyan szintre kerülhetünk, ahol el tudjuk különíteni az álhíreket és a nem lényeges dolgokat az igazságtól. A tudás lényeglátást biztosít.

– Mi a fő üzenete Magyarország diplomarekordereként?

– Egyértelműen az, hogy tanulni jó. Küldetésemnek tartom, hogy elhitessem a középiskolásokkal és felnőttekkel egyaránt, hogy merjenek belevágni a felsőoktatásba. A történetem nem a saját magam sztárolásáról vagy a celebkedésről szól, hanem arról, hogy elmondjuk, milyen fontos és hasznos a tanulás. Hatalmas öröm nekem, amikor egykori diákjaim írnak nekem, hogy megvan az első vagy második diplomájuk, és írják, hogy utol fognak érni engem. Ilyenkor mindig visszaírom nekik, hogy büszke leszek rájuk, ha megelőznek engem, ugyanis számomra ez nem verseny. Sok visszajelzést kaptam arról, hogy emberek azért mertek egyetemre menni, belevágni a tanulásba, mert hallották a történetemet. Számomra ez a legfontosabb. Tanulni persze lehet a felsőoktatás helyett felnőttképzéseken, tanfolyamokon is. Van a nonformális tanulási forma is, és itt fontosnak tartom kiemelni, hogy egy faluban, Jászszentlászlón élek, ahol sok idős, bölcs emberrel szoktam beszélgetni, és tőlük is rengeteget lehet tanulni. Meg kell tanulni azt is, hogyan kell tanulni más emberektől. Alázat szükségeltetik ahhoz, hogy a másikat megtisztelve beszélgessünk, és megtaláljuk az elmondottakból azt az információt, ami hatással lehet ránk.

– Hét évvel ezelőtt járt 15 diplománál, most már 25 van. Hogy lehet ezt kivitelezni?

– Ötvenévesen sokan megkérdezik, hogy lehetséges, hogy már 25 diplomám van, hiszen ez csak úgy jöhetne ki, ha bébikortól kezdve kétévente elvégeztem volna egy főiskolát. 32 éve vagyok a felsőoktatásban, és nyilvánvalóan párhuzamosan folynak a képzéseim. Amikor a legtöbbet tanultam, négy-öt szakot végeztem egyidőben. Ez több egyetemet, több várost is jelent, de jártam Kínában, és ott megtapasztaltam, hogy Magyarországon nincsenek távolságok. A magyar–könyvtár és a katolikus hittanári szakkal indultam. Sokszor megtetszett egy-egy szakirány, egy-egy kurzus, amit szívesen tanultam nemcsak egy félévig, hanem azon a területen újabb diplomáig. Úgy lehet ezt elképzelni, mint egy fát: van a törzs, amely megadja a fő irányt, vannak ágak, amelyeken tovább mehet az ember, és azokon is vannak ágak, amik tovább specializálják azt a területet.

– Önnél mi jelenti a fa törzsét?

– A fő csapásirány a humán terület és az ember megismerése. Engem mindig is a legjobban az emberi természet érdekelt. „Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb” – írta Szophoklész. Az emberek gondolkodása, jelleme, szervezete, felépítése, értékrendje érdekelt mindig a legjobban, és ezen belül is a fiatalság. Azóta foglalkozom fiatalokkal, mióta nem velem foglalkozik valaki.

– Példán keresztül szemléltetné, hogy ön hogy indult el a fa törzsén át egy-egy specializált területig?

– Vannak olyan szakok, amikről szerintem sokan nem is hallottak, én viszont örömmel lelem fel ezeket. Jártam Szegeden kisebbségpolitikai mesterszakra, és ott tudtam meg, hogy van stíluskommunikátori képzés. Minden, ami viselkedés, öltözködés, stílus, protokoll. Görög Ibolya, a magyar protokoll nagyasszonya volt a tanárom és a kézcsók történetéből írtam szakdolgozatomat. Annyira foglalkoztatott ez a téma, hogy utánajártam, Magyarországon hol lehet ezt a protokollt diplomás képzés keretein belül tanulni. Három ilyen helyszín van, ezek közül a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet választottam és protokolltanácsadó szakon végeztem. Természetesen az egyszerű protokolltól a nemzetközi diplomáciáig sok szakterületet bejártunk.

– Legutóbbi szakdolgozata miről szólt?

– A roma integrációs tanulmányokról. Bár sokan biztosan azt gondolják, hogy miért kellene a romák integrációjáról tanulni, de azt gondolom, hogy 2050-ig komoly kulturális változás vár ránk. Az integráció és a különböző kultúrák megismerése, együttélése, a multikulturalizmus nagyon fontos az életünkben. A roma integráció és szegregáció szerepét kutattam az általános- és középiskolai oktatásban.

– Hangsúlyozta, hogy fontos a tanulás. Több gyermeket is nevel, szülőként kötelezővé tette otthon a diplomaszerzést?

– Minden gyereknél fontos a tanulás, de nem a tanulásra biztatás a lényeg, hanem a tanulás megszerettetése. Ez nem lehet kényszer! A legkisebb lányom elsős, a középső lányom most már végzős jogász Szegeden, jövőre az ő diplomaosztójára megyünk, míg legidősebb lányom az Óbudai Egyetemen végzett kereskedelem és marketing szakon. Szülőként hiszem, hogy különböző országokat, városokat, múzeumokat, várakat, kiállításokat, ételeket, kultúrákat kell megismertetni a gyerekekkel, hogy minél szélesebb legyen a látókörük.

– Úton van már a 26. diploma is?

– Igen, a következő diplomával már félúton vagyok. Hamarosan végzek az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen gondoskodáspolitikai szakmenedzser szakon. Eger azért is vonzott, mert ott korábban még nem szereztem diplomát. Szociális területen bővítem az ismereteimet. Mindamellett, hogy ezen a területen dolgozom, nagyon sokat tanulok ebből a képzésből is.