Lételeme a kreativitás a Mende Valér-díjas fiatal építésznek

– Az idén először átadott Mende Valér-díjra három fiatal építészt jelöltek. Tudta, hogy köztük van?

– Kollégáimmal olvastunk arról, hogy Farkas Gábor megalapította a díjat, és viccesen beszéltük is, milyen jó lenne, ha valaki gondolna ránk, hiszen a megcélzott korcsoportba tartozunk. Aztán főnököm, Vass-Eysen Ervin váratlanul kért tőlem egy önéletrajzot, ez kicsit gyanús volt… majd az ünnepség előtt két héttel felhívott Katkics Tamás, a kamara elnöke. Először úgy értettem, azért telefonál, hogy én is kaptam jelölést. Ám azzal köszönt el, hogy gratulál, csak két hétig még próbáljam meg titkolni, hogy rám esett a választás. Alapvetően kishitű vagyok, először nem is akartam elhinni. Nehezen tudtam megszólalni az örömtől, nagy boldogság töltött el!

– Családjában volt építész, aki ötletet adott a pályaválasztásához?

– Egyáltalán nem, szüleim kereskedelemmel foglalkoznak, apukám mezőgazdasággal is. Viszont varrónő nagymamám gyönyörűen rajzol, talán tőle örököltem a művészetek iránti vonzódásomat és hogy mindig alkottam valamit. Háromévesen Barbie-ruhákat varrtam, a kerekegyházi Móra Ferenc Általános Iskolában gitároztam, de jártam Ferenczné Csertő Ágnes rajztanárom képzőművészeti-szakkörére is. Kecskeméten az ÁFEOSZ-ban tanultam tovább, ekkoriban a festészetbe szerettem bele, Szappanos István tanár úr is felfigyelt rám, még az izsáki alkotótáborba is elhívott. Egy hét alatt rengeteget tanultam a felnőttektől, szüleimnek leesett az álluk, amikor hazaérve megmutattam a műveim.

– Akkor hogyhogy nem képzőművésznek tanult tovább?

– A felvételi előtt egy évvel találtam ki, hogy építőművész szakra adom be a jelentkezésemet a Soproni Egyetemre. Bármennyire is imádtam a festészetet, szerettem volna szerezni egy szakmát, és úgy éreztem, az ipar és a művészet ötvözése számomra az ideális. Rengeteget tanultam, órák után jártam Szappanos tanár úrhoz és Bruncsák Andráshoz a képzőművészeti szabadiskolába is, általában csak estére értem haza. De meglett az eredménye, sikerült bekerülnöm a soproni egyetem építőművész szakára. A diploma megszerzése óta az Építészműhelyben dolgozom, de Ervinnel már régebb óta ismerjük egymást, ugyanis segített a felvételire való felkészülésben és egyetem alatt is mindig fordulhattam hozzá tanácsért.

– Az izsáki Kolon-tóhoz egy komplett látogatóközpontot tervezett meg, előadóteremmel, kutatóállomással. Hogyan jött az ötlet?

– Alig várom az alkalmakat, hogy kirándulhassak a természetben, ez mindig új energiákkal tölt fel. Az izsáki festőtáborokban összebarátkoztunk a madarászokkal, nagyon tetszett, ahogy a gyerekeknek megmutatták a gyűrűzést. Ők mondták, milyen jó lenne egy központ a tanösvényekhez. Inspirált a szép környezet, jó kutatómunkát lehetett itt végezni, és úgy éreztem, hiánypótló témán dolgozhatok, mégha fiktív is. A projekt tartalma azóta többször változott, de reméljük, hogy jó úton haladunk a megvalósulás felé!

– Katkics Tamás kamarai elnök és Farkas Gábor is kiemelte, milyen sokszínű a tevékenysége, hiszen tervezett már óvodai csoportszobát, színpadi díszletet is. Mi áll legközelebb a szívéhez?

– Az építészekkel kapcsolatban gyakori félreértés, hogy csak megtervezik kívülről a házakat, a falakat, a tetőt és kész. Pedig ennél sokkal komplexebb gondolkodást igényel a munkánk, hiszen a háznak belülről is harmóniát kell sugároznia, a funkcióját tökéletesen ki kell szolgálnia. Leginkább úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy élettereket tervezünk. Az óvodák belső tere, bútorzata a kedvenceim közé tartozik. Mindig kell egy tematika, amely köré felépíthető a koncepció. A cél, hogy játékos legyen, kicsit szokatlan, hogy megragadja a gyerekek fantáziáját, a falak élénk, de ne harsány színűek legyenek. A környezetemben sok gyermek van, szeretek velük foglalkozni, így szerencsére a legkisebbekhez kapcsolódó feladatok is megtalálnak.

– „Nyughatatlan és kíváncsi természetű vagyok, sokszor egy tevékenység nem köti le a fantáziámat és a kreativitásomat” – így jellemezte magát a díjátadóra készült tablóján.

– Igen, tényleg így van, azt vettem észre magamon, hogy a kreatív munka hozzátartozik a lelki egészségemhez, a lételemem. Ha egy nap túl sok az adminisztrációs teendőm, akkor éjszaka tervezek, kitalálok valamit. Nyáron volt az esküvőm, ennek a szervezése sok időmet kötötte le, így mostanában – ahogy mondani szokás – csak fejben festettem, de szeretnék minél sűrűbben ecsetet is kézbe venni.

– Mostanában milyen terveken dolgozik?

– Sok a családi házas megrendelésünk, de szívesen elvállalok belsőépítészeti megbízásokat is. Jelenleg egy kalocsai óvoda és a bajai múzeum állandó kiállítása az aktuális feladat.

– Miként éli meg ezt a szép elismerést?

– Mindig próbálom a legjobbat kihozni magamból, és természetesen erre fogok törekedni a jövőben is. Ez egy szép nagy piros pont, egy erős visszaigazolás, hogy a kollégáim értékelik a szorgalmat, amit a munkámba fektetek, látják a tehetségemet és kicsit biztatni akartak, hogy csak így tovább.