„Minden érzés, amit ott bent éreztünk, valós volt” – Tápai Andival beszélgettünk az eddigi legextrémebb párkereső műsorról

Véget ért az eddigi legextrémebb párkereső reality, a Szingli vagy svindli, mi pedig a műsor főhősnőjét, a kiskunhalasi Tápai Andit kérdeztük az érzéseiről, tapasztalatairól, és nem utolsó sorban a szerelmi életéről.

– Mi volt az első pár gondolata, amikor felkérték a műsorra?

– Nagyon tetszett a formátum, amivel a VIASAT3 előrukkolt. Éreztem azt, hogy ez egy teljesen újfajta megközelítése a reality-nek. Azt gondolom, hogy sok mindenre rá is lehet húzni, ami tényleg megtörténik a való életben. Sajnos a fiúk udvarlása kint is sokszor hazugságba torkollik, és azt gondolom, hogy az én kapcsolati tapasztalataim pont alkalmasak voltak arra, hogy egy ilyen játékban ezek a segítségemre legyenek.

– Hogy kezelte, hogy egyszerre ennyien akarnak a kedvében járni?

– Tudtam, hogy több fiú lesz a műsorban, de azt nem tudtam én sem, hogy pontosan mennyi. Most már mindenki ki tudja számolni, hogy összesen húszan voltak. Húsz különböző karakterrel megismerkedni egyébként is egy nagyon jó lehetőség volt arra, hogy én is olyan emberekkel találkozzak, akikkel eddig nem hozott össze a sors.

– Visszanézve mi a véleménye az adásokról?

– Majdnem minden részt megnéztem, egy-két kivétellel. Nagyon jó volt. Féltem attól, hogy milyen lesz: egyrészről magamat is látni kívülről, másrészről pedig megtudni olyan dolgokat, amiket akkor én sem tudhattam. Például, amik a fiúk között történtek, vagy a lányvillában. Annak viszont külön örültem, hogy olyannak láttam magam, amilyen valójában is vagyok.

– Mennyire tartotta jogosnak a lányok élcelődését?

– Abban a tekintetben megértem őket, hogy ők nagyon kiragadott és teátrálisan előadott jeleneteket láttak az egészből. Mivel ők sosem látták a teljes kompozíciót, csak éppen egy picit, amit nekik biztos, hogy nehéz volt látni. A tehetetlenség érzése is felgerjeszthette bennük azt a kis mérget, amit tapasztalhattam. De a műsor után, amikor megismertük egymást, szerencsére nagyon jó viszonyba kerültünk. Merci már akkor a szívembe lopta magát, főleg, hogy egy nagyon nagyon nehéz pillanatban vállalta fel azt a nagyon szimpatikus gesztust. De bátran mondom, hogy a többiektől is csak jót kaptam.

– Mi volt az ön számára a legnagyobb kihívás?

– Egyrészről a fizikai megterhelés. Tehát, hogy nagyon kevés alvással nagyon sok programon, randin, játékon kellett részt vennem. Illetve, ami meglepett, hogy bent annyira felgyorsul minden emberi kapcsolat kialakulása, minden érzelem felfokozódik, és éppen emiatt az apróságokat is sokkal intenzívebben éltem meg.

– Volt olyan, akiben csalódott?

– Szergej kiesése nagyon megtört. Váratlanul ért, és mi nagyon szerettük őt bent. Gábor túlreagálása és az az agresszív megnyilvánulása szintén olyan volt, amiről álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen megtörténhet ebben a műsorban. Illetve Peti volt még nagy csalódás, az ő ármánykodása, pláne így utólag visszanézve. Az egy picit akkor megsebezte a lelkemet.

– Érzett a műsorral kapcsolatban bármilyen megbánást?

– Soha nem bántam meg egyetlen pillanatát sem. Még amikor véget ért a műsor, akkor is az fogalmazódott meg bennem, hogy nyilván, ha nem lenne Dejan, akkor is újra vállaltam volna, mert egy remek utazás volt az életemben. Így, hogy ennyire sok mindent adott nekem ez a műsor, az apróbb kellemetlenségek is már úgymond megédesednek a szememben.

– Ki okozta önnek a legnagyobb meglepetést?

– Az szerintem mindenkit lesokkolt, hogy Geri szingli volt. A műsor után vele is találkoztunk kint, és annyira más. Annyira szerethető srác. Szerintem ő annyira beleélte magát a játékba, hogy saját magát is átverhette, és ezáltal talán mindenkit. Ő abszolút pozitív meglepetés volt. Illetve az, hogy valamennyi szereplővel azóta is összejárunk, barátok vagyunk, és ez nem múlt el. De hát természetesen a legcsodásabb érzés, hogy Dejan bejött. Igazából nem is magammal kapcsolatban fogalmazódott meg az a dolog, hogy „Mit keresek itt?”, hanem vele. Azt gondoltam magamban, hogy Úristen, mit keres itt egy ilyen pasi.

– Tartja valakivel a kapcsolatot?

– Zsoltékkal, Ádámékkal, Merciékkel nagyon jóban vagyunk. Tibi is nagyon kedves barátunk, és Dáviddal is sokat találkozunk.

– Mennyiben változott az ön jelleme?

– Már a műsor vége felé azt éreztem, hogy a nőiességem, a finomságom kezd jobban előtérbe kerülni. Az életben egy nagyon független, egy nagyon erős nőnek tartom magam, hiszen néha azért férfi szerepeket is felveszek, akár munkában például. Nagyon örültem annak, hogy végre a finomabb oldalam is előkerülhet. Érzelmileg és pszichésen is egy nagyon jó iskola volt, és Dejan megismerése után az Urat is megtaláltam. Úgyhogy az egyik legnagyobb ajándék nekem, hogy a műsor után rátaláltam az élő hitre.

– Mi a helyzet Dejannal? Hogy alakul a kapcsolatuk?

– Nagyon örülök, hogy minden érzés, amit ott bent éreztünk, valós volt, és hogy ez a kinti életben is tovább tart. Nem mondom, hogy amikor véget ért a játék, nem kezdtek el túl racionális gondolatok eluralkodni rajtam. De valahogy annyira gördülékenyen ment minden. Igazándiból mi két hét után össze is költöztünk. Azóta is együtt élünk, és tényleg csakis a jó Istennek köszönhetjük ezt a szerelmet, úgyhogy én nagyon boldog vagyok.

– Mi a tervük a fődíjjal?

– Én úgy tudom, hogy Dejan szeretne egy saját vállalkozást indítani. Illetve mindketten szeretnénk támogatni a gyülekezetünket, emellett az ifjúság számára szeretnénk még adakozni, főleg az ünnepek közeledtével. A többiből talán valamilyen befektetésbe kezdünk majd, hogy megalapozzuk a közös jövőnket.