A négyesfogathajtás újra hazatért

Boyd Exell jobban örül a bronzéremnek, mint az aranynak

Boyd Exell jobban örül a szilvásváradi négyesfogathajtó-világbajnokság csapatversenyében nyert bronzéremnek, mint az egyéniben sorozatban hetedszer megszerezett aranynak.

„Elsősorban annak örülök, hogy a csapatversenyben sikerült bronzérmet nyernünk, ráadásul úgy, hogy csak ketten voltunk, vagyis nekünk nem lehetett kieső eredményük, mert mindkettő számított” – nyilatkozta a viadal záró sajtótájékoztatóján az ausztrál sportoló.

Hozzátette, idén Aachenben már „bekopogtattak az ajtón”, de ott csak a negyedik helyet sikerült megszerezniük, és most elképesztően boldog, hogy a dobogó harmadik fokára csapattagként is felállhatott. Mint felidézte, nagyon emlékezetes verseny volt a stockholmi néhány évvel ezelőtt, ahol zseniális volt a közönség, nagyon sok néző látogatott ki, de ez egy újabb emlékezetes hét lesz számára.

„Szenzációs volt a magyar közönség, nagyon élveztem, hogy a maratonhajtáson is rengetegen voltak és az akadályhajtáson is végig telt ház előtt tudtunk hajtani” – szögezte le. Exell nemcsak a versenyeket emelte ki, hanem azt is, hogy a péntek esti Hungarikum gála is telt ház előtt zajlott.

A világbajnok hangsúlyozta, az utóbbi fél évben együtt dolgozik Cseri Dáviddal, a szilvásváradi Állami Ménesgazdaság igazgatójával, illetve a magyar fogathajtókkal. Volt itt edzőtábort tartani, és eléggé komfortosan érzi magát, szeret Magyarországon, és azon belül Szilvásváradon lenni.

Az egyéniben ezüstérmes holland Bram Chardon kifejtette, nagyon nehéz idénye volt, mert két lova is megsérült, az egyik egy vizes akadályban borult fel. Mindkettőt pihentetni kellett, ezért új ló került a világbajnoki fogatába.

„Kérdés volt, hogy ez az új fogat hogyan fog menni, de a fiatal lovam, ami a fogatban elöl szerepelt, fantasztikusan ment, és ezzel a fogattal ennél jobb eredményről nem is álmodhattam volna” – vélekedett.

A legjobb magyarként egyéniben 13. helyezett – és a csapatversenyben ötödik – Dobrovitz József úgy fogalmazott, a rendezés és a közönség maximális volt, ilyen nézők előtt sehol a világon nem volt lehetőségük versenyezni.

„A magyar közönség lázba tud jönni, ha Európa- vagy világbajnokságot rendeznek Magyarországon és ez nagy erőt ad nekünk. Nagyon jó világbajnokságon vagyunk túl, bízom benne, hogy a jövőben lesz még ilyen rendezvény idehaza” – közölte a 2004-ben csapatvilágbajnok vecsési hajtó.

Felidézte, hogy az akadályhajtásban a legidősebb, legrutinosabb lova úgy döntött, hogy nem akar átmenni a hídon, ebből alakult ki az időtúllépés, de „a lovak nem hibáztak, csak én”.

A csapatversenyben aranyérmes holland válogatott tagjai közül Koos de Ronde úgy nyilatkozott, természetesen nagyon örül a kiváló eredménynek, másrészt fantasztikus volt az egész világbajnokság, a helyszín, a pálya, az aréna, illetve hogy ennyien kilátogattak a rendezvényre.

„És nemcsak az volt tökéletes, amit a nézők láttak, hanem a kamionparkoló, és minden olyan körülmény, ami kielégítette a lovak, illetve a versenyzők igényeit. A maratonpálya nagyon kemény volt, világbajnoksághoz méltó” – szögezte le.

Honfitársa, Ijsbrand Chardon elmesélte, hogy reggel, amikor megnézte az akadályhajtás pályáját, azt gondolta, némileg könnyű lesz, de végül bebizonyosodott, hogy mégsem volt annyira könnyű, hiszen csak három hajtó tudott hibátlan maradni. Hangsúlyozta: imádja Magyarországot, imád itt lenni és imádja a lipicai lovakat, ma is volt egy a fogatában.

Fugli Károly, a Nemzeti Rendezvényszervező Ügynökség szakmai főtanácsadója, a Nemzetközi Lovas Szövetség elnökségének tiszteletbeli tagja közölte, nagyon örülnek, hogy a versenyzők így élték meg ezt a bajnokságot. Kiemelte a balesetmentes, lókímélő, és a lovak jólétét mindig szem előtt tartó versenyzést, hiszen egyetlen olyan kritikus eset sem volt, ami esetleg nem való lovasversenyre, vagy nem való média elé.