Graffitivel építenek országimázst

A cél az volt, hogy a feltörekvő, friss magyar alkotók is bemutatkozhassanak az izraeli magyar évad októberig tartó programsorozatában. Pezsgésről, életkori szűrőről és hungarikumokról beszélgetett a kultura.hu Tardy-Molnár Annával, a MANK ügyvezetőjével.

„Amikor hírt kaptunk az izraeli magyar kulturális évad tervéről, rögtön úgy gondoltuk, hogy azt kell megmutatnunk, amiben a MANK a legerősebb, azaz a fiatal tehetségeket” – fogalmazott Tardy-Molnár Anna.

Az ösztöndíjprogramok révén minden évben több mint száz kiemelkedő fiatal alkotó kerül a szervezet látókörébe, a Hangfoglaló Program zenekarai pedig tovább bővítik ezt a kört. A kulturális évad programjában természetesen helyet kapnak a kiváló magyar kulturális intézmények meghatározó bemutatói, kiállításai, ám az is fontos, hogy a friss, kurrens magyar alkotók is megmutassák magukat. Erre a Youngary elnevezésű programsorozatban lehetőséget kaptak.

„Igyekeztünk minél több dolgot belesűríteni, nagyon koncentrált jelenlétre törekedtünk.

Lényegében elfoglaltunk egy felkapott tel-avivi romkocsmát, és zenés, irodalmi, valamint képzőművészeti programokkal, lüktetéssel töltöttük meg.

Tizenkét hangfoglalós koncertet, az Előretolt Helyőrség Íróakadémiával közösen pedig négy felolvasóestet szerveztünk ebben a két hétben” – meséli az ügyvezető, hozzátéve, hogy az irodalmi szövegeket magyarul és angolul is elmondták, így a közönség kapott némi ízelítőt a magyar nyelv hangzásából is.

Tardy-Molnár Anna kitért arra, hogy a MANK-nál nagyon hangsúlyos a vizuális kultúra, úgyhogy kivittek öt graffitiművészt, akik a fesztivál ideje alatt fújtak egy falat, amely aztán ott is maradt emlékbe.

A romkocsmában szerveztek egy kiállítást is Fátyol Viola a vámospércsi népdalkör asszonyait bemutató fotósorozatából.

A programok elsősorban az izraeli fiatalokat célozták, de Tardy-Molnár Anna elmondása szerint rendkívül érdekes volt a hely közönségének összetétele.

„Míg nálunk a romkocsmákba zömében fiatalok járnak, Tel-Avivban nincs efféle életkori szűrő. A koncertjeinken ugyanúgy részt vettek hatvan év fölöttiek, mint a húszas-, harmincasok. Sokkal színesebb a kép, ez ott szándékos törekvés” – magyarázta az ügyvezető, aki igazán sikeresnek érezte a programsorozatot. Hozzátette: akik ott voltak, azok egyszeri, különleges élményként emlékeznek a graffitisekre, egy-egy koncertre vagy fotóra. Arról is beszélt, bízik abban, hogy

sikerült felhívniuk a helyi alkotóközösségek figyelmét a magyar tehetségekre.

A program összeállításánál a minőség volt a meghatározó. Tardy-Molnár Anna emlékeztetett: kiemelkedő tehetségeket keresnek egész éves munkájuk során, és egy-egy ilyen fesztivál megjelenéskor is. Itt ráadásul elég speciális helyzettel szembesültek az előadók, mert a színpad szűkössége miatt egyszálgitáros koncertre vagy legfeljebb duó felállásban hívták őket.

„Meggyőződésem, hogy az országimázst minden építi, ami színvonalas” – vélte Tardy-Molnár Anna. – „A hagyományos magyar kultúra bemutatására pedig ott voltak a nagyobb intézmények, mint a Nemzeti Színház, a Magyar Állami Operaház vagy a Budapesti Operettszínház. Mi nem kimondottan hungarikumokat kerestünk, hanem pezsgő, színvonalas és vonzó programokat álmodtunk egy romkocsmába.”