Kőrösi Csoma Sándor öröksége a nemzeti és az egyetemes kultúrát egyszerre gyarapítja

Április 4-6. között immár harmincadik alkalommal rendezték meg a Kőrösi Csoma Sándor Napokat Kovásznán. A tudományos konferenciával és megemlékezéssel egybekötött kulturális rendezvény szellemi atyja, Gazda József író, szociográfus a rendezvény megnyitóján így fogalmazott: „Boldog vagyok, hogy harminc évvel ezelőtt az emlékezésnek ezeket a fáklyáit fel tudtuk gyújtani.”

Kőrösi Csoma Sándor (Kőrös, 1784. ápr. 4. – Darjeeling, India, 1842. ápr. 11.) nyelvtudós, a tibeti filológa megalapítója. Szegény sorsú székely családból származott. 15 éves korában mint „szolga-tanuló” került a nagyenyedi kollégiumba, ott később tanári állást kapott. 1815-ben angol ösztöndíjjal a göttingeni egyetemen keleti nyelvtanulmányokkal foglalkozott. 1818-ban visszatért Erdélybe. Még diákkorában eltökélte, hogy felkeresi az „ázsiai magyarok” maradékait. 1819 őszén indult útnak gyalog; Törökországon, Iránon, Afganisztánon és Indián keresztül Nyugat-Tibetig (Ladákh) jutott, ott azonban anyagi eszközök híján vissza kellett fordulnia. Ekkor találkozott W. Moorcroft angol utazóval, aki a tibeti nyelvkutatásra terelte figyelmét. Ladákh Zanszkár tartományában, a zanglai lámakolostorban 1823–24-ben, kegyetlen nélkülözések közt eltöltött két esztendő alatt rakta le a tibeti nyelvészet alapjait. 1825–26-ban Tetha zanszkári faluban és a phuktali lámakolostorban, majd Kanamban (1827–30) egészítette ki tanulmányait, elkészítve az első tibeti nyelvtant és a tibeti–angol szótárat. 1830-ban a Bengáli Ázsiai Társaság Calcuttába hívta; itt jelent meg két műve 1834-ben. 1837-ben visszatért Calcuttába, ahol az Asiatic Society könyvtárosa lett. Összesen tizenhat európai és keleti nyelven állított össze szójegyzékeket. Azonban ismét eredeti célját akarta követni, és 1842-ben elindult Nagy-Tibet felé; útközben a terai-vidéken maláriában megbetegedett és meghalt. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)

A Kárpát Expressz című műsornak a Csoma napokról közölt vasárnapi összeállításában felidézték: a neves keletkutató, nyelvész nevét viselő egyesület évről-évre Kovásznára hívja a kutatókat, a kultúra, a művészet művelőit, hogy a legkülönbözőbb szakterületek segítségével elemezzék, értelmezzék és továbbgondolják Kőrösi Csoma munkásságát, életútját.

A tudományos konferencián ezúttal is nyelvészek, néprajzkutatók, történészek, régészek vettek részt:

az értekezlet aktuális témájának a magyarság rétegeit jelölték ki a szervezők.

A konferencia egyik előadója Konnáth Árpád, az a kovásznai fiatal régész volt, aki egy önkéntes program révén az indiai Zanglába is eljutott. Abba a faluba, ahol Csoma másfél évig élt és dolgozott, és ahol ma is őrzik emlékét.

A Kőrösi Csoma Sándor Napok tudományos konferenciáin elhangzott előadásokat kötetbe gyűjtve a következő év rendezvényén mutatják be.

A műsorban az is elhangzott: az ifjú nemzedék jellemzően előadásokkal, versenyekkel kapcsolódik be az ünneplésbe.

Immár tíz éve a helyi iskola, a Kőrösi Csoma Sándor líceum és a Pro Csoma Sándor Egyesület legjelentősebb elismerése a Pro Csoma-díj, amelyet hét diák és egy tanár vehet át:

mint arról a Háromszék portál cikke is hírt adott, ebben az évben Bede Emese matematika szakos tanárnőt, aligazgatót tüntették ki a díjjal, az elemisták korosztályában Becsek-Nagy Attila és Molnár Fanni, a középiskolai tagozaton Irinca Ciambur és Pap Előd, a legnagyobbaknál Csősz Csongor, Briana Tivu és Maria Cristina Enea vehette át az oklevelet és emlékérmet. A díjátadó helyszíne a Művelődési Központ volt, ahol a délután tartott gálán bemutatkoztak az előadói versenyeken kiemelkedő eredményeket elért diákok, illetve a líceum tánccsoportjai is.

A Kőrösi Csoma Sándor Napokhoz ezúttal is képzőművészeti pályázat társult: a versenyt Csoda... címmel hirdették meg, melyre nem csupán Erdélyből és Magyarországról, hanem Svédországból, Ausztriából és Kanadából is küldtek munkákat, összesen több mint kilencvenet. A pályamunkákból rendezett kiállítás megnyitóján B. Hegedüs Katalin, a Nemzeti Művelődési Intézet kommunikációs igazgatója a kiállítás címe nyomán

csodának nevezte azt is, hogy rohanó, digitalizált világunkban mindig akadnak emberek, akik előveszik az ecsetet, a ceruzát, és azzal dolgoznak: alkotnak.

Arra kérte a hallgatóságot, ki-ki a saját eszközeivel tegyen nemzeti kultúránk megmaradásáért – idézte az igazgató szavait a Háromszék portál.

„Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében.” (Kőrösi Csoma Sándor)

Mint hagyományosan minden évben, a programsorozat idén is a tudós szülőfalujában ünnepi istentisztelettel és szabadtéri ünnepséggel zárult.

A Kárpát Expressz összeállításából az is kiderül: Gazda József a Csoma napokat záró beszédében azt a reményét fejezte ki, hogy az ismét történelmi ellenszélben élő magyarság a gyökereiből, a nagy tudós szellemiségéből is táplálkozva tudja megőrizni önazonosságát.

Borítókép: Kőrösi Csoma Sándor