Miklósa Erika életét könnyebbé tette az anyaság

A világhírű, Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar koloratúrszoprán opera-énekesnővel a Bors Online készített interjút.

Idén felkérték, hogy ön adja elő az augusztus 20-i tűzijáték aláfestő zenéjét.

Nehéz meghatározni, miről is szól Szarka Tamás szerzeménye.

Igazi világzene, amely magyar népzenei motívumokon alapul, egy ismert magyar népdal, a Zöld erdőben, sík mezőben teljesedik ki komplett szimfonikus művé.

Nagyon rá kell készülnöm, komoly munka van vele. Több hónapja, legalább napi egy órát foglalkozom vele, hiszen ezzel a dallal az egész magyarságot képviselem.

Sosem gondolkodott azon, hogy máshol éljen?

Soha! Harminc éve utazom a világban, volt olyan év, amikor alig egy hónapot voltam itthon. Bárhol élhettem volna a világban, de számomra a Bakony jelenti az igazi otthont.

Miért döntött a Partitúra című műsor elkészítése mellett?

Az egész ötlet onnan indult, hogy a Virtuózok című műsorban együtt zsűriztünk dr. Batta Andrással. Ő nagyvárosi ember, viccesen magát „városi patkánynak”, engem „mezei nyúlnak” szokott hívni. (nevet) Arra gondoltam, hogy induljunk együtt neki az országnak, és mutassuk meg a nézőknek, hogy vidéken is színes kulturális élet van, és tele van tehetséges előadókkal, dalszerzőkkel és szokásokkal.

Olyan, mintha Kodály Zoltán nyomdokaiba lépne.

Meglehet, hiszen dalokat, zenéket is gyűjtünk, ám fontos, hogy mindenfajta zenei stílusban kutatunk az operától az under­groundig.

A vidék mindig is közel állt a szívemhez, sokszor ingyen is vállaltam koncertet, csak hogy minőségi kultúrához jussanak az ott élők.

Mit jelent önnek a Bakony?

A biztos bázist, innen indultam el a világhírnév felé több mint húsz évvel ezelőtt. Csendes és nyugodt, ahol nem zeng a New York-i zsivaj a fülemben.

Mennyire tartja magát dívaalkatnak?

Csak a színpadon vagyok operaénekesnő, otthon hétköznapi falusi nőként viselkedem, aki imád szomszédolni. Családom van, főzök, mosok, takarítok és kertészkedni is szoktam. Van egy pici veteményesünk, amit egy ideje a hároméves kislányommal, Bíborkával együtt gondozunk, nagyon szereti a paradicsomait nevelgetni.

Mennyire sikerült átadni neki a zene szeretetét?

A muzikalitást nem lehet, az vagy van az emberben, vagy nincs. Úgy látom, nagyon érdekli a muzsika, és jó ritmusérzéke van, szereti figyelni, ahogy gyakorlok. Semmiből nem hagyom ki, rendszeresen jön velem az előadásaimra.

Miben változtatta meg az életét az örökbefogadás?

Bármennyire furcsa, amit mondok, de sokkal könnyebb lett az életem.

Minden sokkal ösztönösebben jön. Levetkőztem a görcsöket, a bizonyítási kényszerem és sokkal természetesebb lett az életem.

A sorsra bízom magam, nem feszülök meg, hogy ezer százalékon teljesítsek, persze a minőség továbbra is elsődleges számomra.

Úgy érzem, mostanra találta meg önmagát.

A kicsi érkezésével lett minden kerek. Attól féltem, ha egy pillanatra is kiengedek, akkor nem tudok teljesíteni, de szerencsére ez nem volt igaz. Óriási szerencsém, hogy nem kellett éjszakánként felkelnem miatta, minden próbámra kipihentem mehettem.

Borítókép: Miklósa Erika. Forrás: MTI / Mohai Balázs