Endrei Judit, a pozitív realista

- Ön nem csinál titkot az életkorából, sőt, életmód programjával, a Kortalanullal éppen az ötvenes-hatvanas generációt szólítja meg. Ez miért volt fontos önnek?

- Évekkel ezelőtt egy idős barátnőm nekem is azt mondta, hogy egy hölgy sosem árulja el az életkorát. De szerintem értelmetlen letagadni. Az ismert emberekről néhány kattintással úgyis ki lehet deríteni, ha valakit érdekel, hogy hány évesek, de az életpálya adataiból is ki lehet következtetni. Én igazából soha sem foglalkoztam a korommal. Amikor 30 lettem, akkor váltam el, ezzel egy új élet kezdődött. Tíz évvel később már anya voltam, ami annyi örömöt adott, hogy eszembe sem volt az idő múlásán keseregni. Ötvenévesen csináltam a baráti körömnek egy szülinapi összejövetelt, ami annak a jegyében telt, hogy minek is aggódjak a jövő miatt, minden jó úgy az életemben, ahogy van, beleértve a koromat is. Most meg hatvan is elmúltam. Megtanultam és elfogadtam, hogy az emberi élet is a természet körfogásának a része. Megszületünk, felnövünk, kivirágzunk és szépen, lassan elhervadunk. Lehetne ezen szomorkodni, lehetne botoxoltatni, tiltakozni az idő múlása ellen, de semmi értelmét nem látom. Szerintem a kilencvenes évektől kezdődött meg egy fiatalságkultusz. Hogy jöjjenek a fiatalok. Ez jó is, nem szabad fiatal ellenesnek lenni, csak idős ellenesnek sem lenne szabad lenni, hiszen mindenki megöregszik egyszer – olvasható a Vasárnap Reggel legfrissebb számában.

- Az idő múlása ellen, azért lássuk be, amióta világ a világ tenni akarnak a nők. Ön szerint mi a titok, ha van egyáltalán?

- Ha van titok, akkor az a genetika, aminek a szerencsések sokat köszönhetnek. Ezen kívül viszont inkább tudatosság. Én tíz éve, a tévé utáni új életemben elkezdtem tudatosan az egészségmegőrzéssel foglalkozni, sok mindent elolvasok ebben a témakörben, tanulok és meg is fogadok praktikus dolgokat. Például szedek étrendkiegészítőket, igyekszem minden nap 7-8 órát aludni, sok időt töltök a friss levegőn, ahova csak lehet, gyalog megyek. Nekem a gyaloglás a legideálisabb testmozgás és egyben jó stresszoldó is. Mindig hideg vízzel mosom meg az arcom, de az sem titok, hogy jó krémeket használok, erre költök is, de másra nem nagyon. A jó társaság és a barátok is fiatalon tartják az embert. Van egy kis hölgytársaságom, akikkel sok időt töltünk együtt. Megtanultam, elfogadtam az életemet annak a mulandóságával együtt élni.

- Minden helyzetben meg tudja őrizni ezt a pozitívan gondolkodást?

- Igen, általában, de ezt nem afféle bárgyúságnak kell gondolni, inkább ahogyan a testvérem mondja, realista pozitivitásnak. Ha adódik egy nehézség, csalódás, természetesen teret engedünk a szomorúságnak, de tudjuk, hogy abból valami pozitív, valami jó fog születni, így nem adjuk át magunkat hosszabb időre a dühnek vagy a kesergésnek. Nem lehet a kudarcban totyorogni. Az életmód programom, a Korhatártalanul is azért tudott elindulni tíz évvel ezelőtt, mert akkoriban egy vállalkozásunk kudarcba fulladt, de attól nem elkeseredtünk, hanem kitaláltunk helyette valami mást.

- Említette, hogy ha nehéz élethelyzetbe kerül, próbál minél gyorsabban felállni vagy megoldást találni a problémára. Ez egyszerűen hangzik, az is?

- Azért nem egészen. Amikor eldöntöttem, hogy befejezem a tévés munkát, előtte másfél évig vívódtam, de amikor a lányaim édesapjával külön utakon indultunk tovább, azt is sok év hezitálás előzte meg. Azt nem tudtam akkor sem és most sem elképzelni, hogy egy olyan kapcsolatban éljek, amiben nem érzem jól magam. A legnehezebben a gyászt lehet feldolgozni, az a tapasztalatom. Ha valakinek egyedül nem megy, érdemes külső segítséget kérni vagy pszichológushoz fordulni.

- Az, hogy a televíziós munkát befejezi egy tudatos döntés volt. Egyszer sem vágyott vissza?

- Soha. Valahol olvastam, hogy azok az emberek vágynak vissza a régi életükbe, akik a jelenlegivel elégedetlenek. Tagadhatatlan, hogy szakmai tekintetben az utóbbi 20 évem nehezebb volt, mint az első 20, de nem cserélném el a mostani életemet a régivel. Tévésként mindent elértem, amit elérhettem. Sokféle műsorban voltam, de a tévén kívül is teljessé vált a pályám. Ezért nincs bennem az, hogy hátha még ezt vagy azt csinálhatnám, de jó lenne.

- Amikor tervezte a televíziózás utáni jövőt, akkor már egyértelmű volt, hogy egészségvédelemmel, életmódtanácsadással szeretne foglalkozni?

- Nem húznék határt a televíziós és a mostani hivatásom közé. Megyek egy életúton, ahol eddig ez töltötte ki az időmet, most meg az. Mindig is sok ember vett körül, nézői leveleket kaptam és láttam, hogy milyen sokan elbizonytalanodnak ötven körül az életükben. Volt, aki csak legyintett, hogy minek foglalkozna saját magával, úgyis gyorsan eltelik ez a pár év. Sok ember úgy éli le az életét, hogy soha nem gondolkodik el azon úgy igazából, ki ő, mit szeretne az élettől. A legtöbben biztonsági játékot játszanak és nem élik az életüket, hanem átszivárognak rajta.

- Mik a tervei a közelebbi és a távolabbi jövőre?

- Nagyon szeretnék sokat olvasni és van néhány szép útiterv is a fejemben. Készül egy új könyv is. Szerencsére a lányaim mindenben támogatnak, tetszik nekik, hogy az anyukájuk ilyen nyüzsgő, aktív életet él. Nem sürgetem, de remélem, valamikor unokáim is lesznek(nevet) és velük sok időt szeretnék majd tölteni. Jó lenne még sokáig ezen az úton haladni.

Endrei Judit

Kurdics Judit néven született Szolnokon. Érettségi után a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanulója lett Szegeden, majd az ELTE-BTK orosz szakán is szerzett egy diplomát. 1976-1998 között tv-bemondó volt a Magyar Televíziónál. Közreműködött többek között a Homokóra, az Ablak, a TV-Híradó, a Hétvége, a Paraván, a Leporello és a Napközi című műsorok elkészítésében. 1998 óta szabadúszó. Több könyve is megjelent: a Mindörökké nő, a Sztárdiéta, a Mindörökké férfi vagy a Korhatártalanul.

Borítókép: Endrei Judit bemondó, szerkesztő-műsorvezető az M1 televíziós csatorna Ridikül című női beszélgetős műsorában.

MTI / MTVA Fotó / Zih Zsolt