Megdöbbentő dolgok kerülnek elő a bányák mélyéről

A bányászok elsősorban fémeket, drágaköveket vagy üzemanyagnak való szén-hidrogén-forrásokat keresnek a földben, de előfordul, hogy a bányák mélyéről olyan különlegességek is előkerülnek, mint ősi kutyák vagy hadihajók. Kanadától Szerbiáig, a világ minden tájára igaz, hogy a bányákban talált különleges leletek hozzásegítik az emberiséget ahhoz, hogy megismerje, milyen volt az élet a Földön akár több ezer évvel ezelőtt – olvasható az Origo cikkében.

Miközben a bányászok elsősorban fémeket, drágaköveket vagy másfajta nyersanyagokat keresnek, a Mining.com összegyűjtötte, melyek voltak a legfurcsább kincsek, amelyeket a bányák mélyén találtak eredeti céljaiknak szentelt erőfeszítéseik között.

Csatahajó a szénbányában

2012-ben archeológusok dolgoztak a Szerbia keleti részén fekvő Kostolac szénbányában, amikor 5 gyapjas mamut csontjait fedezték fel. Kostolac azonban nem csak ezzel került a címlapokra. 8 évvel később egy újabb régészeti felfedezéssel is felhívta magára a figyelmet a bánya, ekkor 3 hajóroncsot találtak a területen. Ezt már a bányászok fedezték fel, és a becslések szerint a leletek legalább 1300 évesek voltak.

A szakemberek szerint a római hadihajók a Viminacium városának közelében állomásozó hadihajó-flotta részét képezhették. A több méteres sár és agyag alá temetett ősi folyómederben a legnagyobb hajó több mint 15 méter hosszú volt, a kapacitását pedig 30-35 fős legénységre becsülték. A két kisebb hajó viszont megegyezik a szláv csoportok által használt hajókról ismert leírásokkal, amelyekkel a katonák áthajóztak a Dunán, és megtámadták a római határt.

Jégkorszaki kutya

2016-ban Neil Loveless, a Favron Enterprise bányásza Kanadában dolgozott a Klondike aranymezőkön, amikor felfedezett egy majdnem tökéletes állapotban konzerválódott nőstény szürke farkas kölyköt, amely feltehetőleg 57 ezer éve pusztult el.

A helyi őslakosok által Zhùrnak nevezett farkaskölyök majdnem 100 százalékos sértetlensége lehetővé tette, hogy a kutatók betekintést nyerjenek nemcsak az életkorába, de a lazacevő táplálkozásába is. Nem mellékesen pedig az is kimutatható volt, hogy Zhùr populációja végül kipusztult, és egy másik lépett a helyébe.

2011-ben szintén a kanadai Yukon területén található Dawson City közelében, a Dominion Creek bányatelepen dolgozó 4 bányász véletlenül rábukkant egy 47,5 ezer éves csontra. Kezdetben azt gondolták, hogy az egy kis oroszlán csontszerkezetének a része lehet, majd később egy kardfogú macska részeként azonosították a leletet.

A jégkorszak előtt élt állat teljes DNS-ének feltérképezése után, 2020-ban, a Koppenhágai Egyetem tudósai a kardfogú macskafélékről is többe tudhattak meg.Kiderült például, hogy az állatok nemcsak profi vadászok voltak, de nagyon jó nappali látással rendelkeztek és összetett társas viselkedést mutattak. A kövületből levont másik fontos következtetés az volt, hogy a macska szülei egymással csak távoli rokonságban álltak, vagyis az állatfaj populációja sokkal nagyobb volt, mint azt a tudósok korábban gondolták.

Teve a hideg északon

Ross MacPhee, az Amerikai Természettudományi Múzeum munkatársa 2008-ban a kanadai Hunter Creek-i aranybányában végzett terepmunkát, amikor talált néhány különös kinézetű csontot. Mint kiderült, a csontok egy ritka nyugati teve maradványai, amely 75-130 ezer évvel ezelőtt élt. A csontban megőrződött DNS-minta kiváló forrás volt a kutatók számára, hogy rekonstruálni tudják a nyugati teve családfáját, amely Észak-Amerikában élt és nagyjából 13 éve halt ki az éghajlat melegedése, a környezet változása miatt. A kutatások azt is kimutatták, hogy a nyugati tevék közelebbi rokonságban álltak az általában sivatagi területen élő dromedárokkal és baktriai tevékkel, mint a lámákkal vagy az alpakákkal. Utóbbiak napjainkban csak Dél-Amerikában élnek.

A kövületek értékes információval szolgálnak a klímaváltozásról, de önmagukban is komoly kincset jelentenek.

Japán tudósok például 2020-ban felfedezték, hogy a Minami-Tori-sima sziget közelében található lelőhely különös kapcsolatban áll megkövesedett halakkal. Csont- és fogtöredékek vizsgálatával ugyanis kimutatták, hogy 34,5 millió évvel ezelőtt az ősi globális klímaváltozás, illetve egyes tenger alatti geológiai folyamatok bizonyos helyekre terelték a halpopulációkat. A halak maradványai aztán megkövesültek, és értékes elemeket halmoztak fel. Így lényegében a maradványok koncentrált lerakódásaivá váltak egyes ritkaföldfém elemeknek. A fémek tehát felhalmozódtak a kövületekben, és így a több millió éves halak maradványai kincsesbányákká változtak.

Borítókép: AFP / Andrej Isakovic