Ezt ette a szegény ember lencse helyett

Akkoriban – a második világháború idején – bizony nem került mindenféle finomság az asztalra, mint manapság, hiszen a családok nem engedhették meg maguknak a gazdag ízeket, csak a szegényes falatokat. Amint véget ért a félelemmel teli időszak, egyre jobbá vált a helyzet, és így került egyre több fogás az újévi asztalra. Ám ezekért is meg kellett dolgozni: azt tették el télire, amit nyáron megtermeltek – írja az Origo.

Az emberek nyáron termelték meg azokat az élelmiszereket, amiket télen fogyasztottak. Mivel a háború idején minden egyes falat ki volt számolva, azok voltak leginkább szerencsések,

akiknek volt disznó a háznál,

és annak a részeit, zsírját fel tudták használni, illetve akik elég búzát és kukoricát tudtak termeszteni.

Ha volt búza, akkor volt liszt, így pedig kenyér is, hiszen az asszonyok erről mindig gondoskodtak. Persze csak akkor került friss kenyér az asztalra, ha az előző sütés már elfogyott:

nem dobtak ki semmit, nem pazarolták az ételt.

A szegényebb időszakokban, az ünnepek alkalmával – mint amilyen a második világháború idején is volt – minden falat kincset ért. Akkor még lencsét sem fogyasztottak újévkor.

Helyette megdarálták a kukoricát, leszitálták a lisztet, és abból sütöttek tenyérnyi nagyságú korongokat. Ez volt a görhe.

Ma már nagyon sokféle változata létezik, de az alaphozzávaló, a kukoricaliszt vagy a kukoricadara, az megmaradt.

A háború után már jobb volt a helyzet: többet tudtak dolgozni, többet engedhettek meg maguknak az emberek. Akkor már volt csirke és malac is az udvaron, na meg a kincset érő föld, sőt már

rétest, kelt tésztát, kelt pogácsát és fánkot is készítettek szilveszter napján.

A mákos rétes már akkor is közkedvelt desszertnek számított, de a mák nem a zacskóból került a kamrába: azt is maguk termesztették. Emellett persze volt káposztás, almás és krumplis rétes is, amit lisztből, élesztőből és tojássárgájából készítettek. Azért csak a sárgáját használták, mert a fehérje keményít.

Először mindig megfőzték, majd összetörték, végül pedig sóval ízesítették a krumplit, meg persze a káposztát is, majd nekifogtak a tészta elkészítéséhez.

A mákhoz, az almához és a túróhoz már járt egy kis cukor is.

Akkoriban még kacsa és liba szárnyából csináltak tollecsetet, és annak segítségével kenték meg a rétest zsírral. Azoknál a családoknál, ahol termesztettek napraforgót, volt olaj is a háznál: kicsépelték a napraforgó kalapját, majd a magot elvitték az üttetőbe, ott készítették az olajat.

Emellett azonban nem voltak túl nagy szilveszteri hagyományok, leginkább csak a szűkebb családi kör gyűlt össze: szólt a citera, énekeltek a nők és a férfiak, de voltak, akik még táncra is perdültek.