Persze, hogy követik a neten: megmutatjuk, hogyan és miért

Az internetes böngészés során a felhasználó által meglátogatott weboldalak különböző alkalmazások segítségével próbálnak meg minél több információhoz jutni a látogatókról, szokásaikról és érdeklődési körükről. Ennek leggyakoribb módja az úgynevezett sütik (cookie) és webjelzők (web beacon) használata.

Egy kis „történelem”

A sütiket 1994-ben találta fel Lou Montulli, amikor az akkoriban megalakult Netscape-nél kezdett el dolgozni. A vállalat honlapoknak segített abban, hogy a felületeiken minél több reklámot tudjanak értékesíteni, azonban hamar felfedezték, hogy a honlapok nem képesek kellően kommunikálni a látogatókkal.

Egy átlagos boltban a való életben a tulajdonos könnyen tudja azonosítani a törzsvásárlókat, turistákat, a gyanús alakokat, valamint arról is van elképzelése, hogy valaki csak nézelődik, vagy tényleg vásárolni-e akar valamit.

A weboldalak viszont akkor még nem rendelkeztek olyan mechanizmussal, amely ezeket az információkat az üzemeltető számára elérhetővé teszi, így minden látogató egy névtelen idegen volt.

A sütik és a hasonló megoldások nélkül a 90-es évek közepén a honlapok üzemeltetői gyakorlatilag süketek és vakok voltak.

Mi az a süti?

A süti (cookie) a webszerver által küldött, változó tartalmú, alfanumerikus információcsomag, mely a felhasználó számítógépén rögzül, és előre meghatározott érvényességi ideig tárolásra kerül. A cookie-k alkalmazása lehetőséget biztosít a látogató egyes adatainak lekérdezésére, valamint internethasználatának nyomon követésére.

A cookie-k segítségével tehát pontosan meghatározható az érintett felhasználó érdeklődési köre, internethasználati szokásai, honlaplátogatási története – az Origo témában íródott cikke az adatvedelmiszakerto.hu oldal felhasználásával, valamint a Vox " target="_blank" rel="noopener noreferrer">„How ads follow you around the internet” című videója alapján készült.

A Montulli által kifejlesztett sütiket a Netscape eleinte arra használta, hogy meghatározzák, járt-e egy adott felhasználó a vállalat honlapján, vagy ez az első látogatása, valamint elmentették preferenciáit. A sütik kifejezetten jól jönnek többek között a webáruházaknak, hiszen az oldal így pontosan „emlékszik” rá, hogy egy adott személy mit vásárolt, milyen termékeket nézett meg, és mire keresett rá.

A nagyközönség egészen 1996-ig nem sokat hallhatott a sütikről, akkortájt kezdett el egyre több cikk megjelenni a témában, és a megoldás hatalmas médiafigyelmet kapott, mivel sokan úgy látták, hogy az ilyesfajta nyomkövetés sérti a felhasználók személyiségi jogait. A sütik a 90-es években még a felhasználók tudta és beleegyezése nélkül mentettek le kulcsfontosságú információkat a háttérben.

Ugyan a sütik sok esetben hasznosak,

néhány vállalat mégis arra használja őket, hogy nyomon kövessék a felhasználó mozgását az interneten.

Montulli a Voxnak adott interjújában példával is szemlélteti azt, hogy a reklámok hogyan követik végig a felhasználó internetes tevékenységét a sütik segítségével. Ha például valaki rákeres arra, hogy egy kék cipőt akar venni, akkor minden egyes kattintásnál a honlapok érzékelik azt az egyéni, felhasználóra vonatkozó sütit, amely a böngészőnkben van.

Minden egyes kattintás után új információk tárolódnak a felhasználó sütijébe, ezek lehetnek e-mail-címek, felhasználónevek, időpontok, a látogatott oldalak és a rajtuk eltöltött idő.

Az információ az után is megmarad, hogy a felhasználó bezárta az ablakot,

így ha máskor is fellép ugyanarra az oldalra, akkor be lehet őt azonosítani.

Ezeket first-party cookie-nak is nevezzük

Míg a kezdetekben főleg az azonosítást szolgálták a sütik, a reklámcégek és vállalatok hamar rájöttek, hogy másra is használni lehet őket, így röviddel a cookie-k bevezetése után megjelentek az első banner hirdetések is az oldalakon. Ez a gyakorlat mára szokványossá vált, a sütik segítségével pedig megjelentek az úgynevezett célzott hirdetések is, amelyek többek között érdeklődési kör, korcsoport, lakhely vagy a korábbi böngészési eredmények miatt jelennek meg az összes felhasználó egy csoportjánál.

A célzott hirdetések királyának a Facebook és a Google nevezhető, hiszen ennek a két vállalatnak áll a rendelkezésére a legtöbb adat a felhasználóiról. A sütiket viszont úgy tervezték, hogy csak az adott oldalról gyűjtik be az adatokat, így a különböző cégeknek, vagyis a márkáknak, a hírportáloknak és a közösségi oldalaknak együtt kell működniük bizonyos szintig.

Ezt úgynevezett third-party cookie-kal teszik. Ezáltal egy adott honlap más honlapok számára is hozzáférést engedhet az általa begyűjtött sütikhez, a legtöbb esetben tucatnyi másik vállalatnak, így gyakorlatilag a felhasználók teljes internetes tevékenysége megfigyelhető.

Az utóbbi években aggasztó lett ez a mértékű nyomon követés, így

egyre több böngészőben bukkan fel az a funkció, amely segítségével le lehet tiltani a third-party cookie-kat.

Ezáltal az olyan oldalaknak, mint a Google és a Facebook, valamivel nehezebb összekapcsolni egy adott ember összes tevékenységét. Persze a vállalatok erre rájöttek és pontosan tudják, hogy a felhasználók nem fogják letiltani a first-party cookie-kat, mivel azok elfogadása nélkül a legtöbb oldalt nem is lehet használni.

Ezért a Facebook és a Google is first-party cookie-nak álcázott sütiket rejt el az oldalakon, ezekkel viszont ugyanúgy hozzáférnek az adatokhoz, mint korábban. A Facebook ezt a megoldást Pixel névre keresztelte, a szolgáltatás segítségével pedig third és first- party sütiket is lehet alkalmazni, ezt a megoldást pedig egyik böngészőben sem lehet kikapcsolni.

Montulli szerint nagyon átalakult az, hogy a mostani vállalatok hogyan használják a találmányát, de mivel óriási összegek forognak kockán, ezért

továbbra is elterjedtek lesznek a Pixelhez hasonló sunyi megoldások.

A Google csak tavaly 134,81 milliárd dollárt keresett a hirdetésekkel a Statista szerint, míg a Facebookhoz tartozó Instagram egymaga 20 milliárd dollárt hozott az elhelyezett reklámokkal.

Borítóképünk illusztráció