BAON

A hivatalos kommunikáció október 10-ig tagadta vagy bagatellizálta a pénzügyi világválság veszélyeit, majd egy száznyolcvan fokos fordulattal látványos válságkommunikációs offenzívába kezdett. A politikai érdekek és szándékok rendre felülírták a válsághelyzet korrekt bemutatásának szempontjait. Sok szakmai véleményformáló és médium is jelentős késéssel ismerte fel a Magyarországra leselkedő veszélyeket és nem fordított kellő figyelmet a válság várható hétköznapi hatásainak ismertetésére, a lakosság felkészítésére.

Komoly aggályokat vet fel, hogy a polgárok olykor megtévesztő tájékoztatást kaptak az országban kialakult helyzetről, ami gátolhatta őket abban, hogy kellő időben, önálló és felelős döntéseket hozzanak saját egzisztenciális ügyeikben. A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola Kommunikációs Elemzések Központjának a napokban megjelent, több mint 200 oldalas tanulmánya többek közt azt vizsgálta, mikor és milyen képet, percepciókat közvetítettek a közszereplők és a médiumok a pénzügyi világválságról a lakosságnak.

A tanulmány szerint a Fidesz már jóval a pénzügyi világválság Magyarországra történő „berobbanása” előtt is aktívan próbálta bevinni a válság témakörét a hazai közvéleménybe. Ám augusztusban és szeptemberben többnyire még az ellenzéki párt sem a közelgő pénzügyi világválságról beszélt, hanem egy olyan szociális és gazdasági krízisről, amelynek előidézéséért Gyurcsány Ferenc elhibázott gazdaságpolitikája a felelős. A Fidesz a pénzügyi világválság magyarországi megjelenése után is konzekvensen azt kommunikálta, hogy a nemzetközi krízis nem okozója, hanem csupán leleplezője volt Magyarország államcsőd közeli helyzetének. Bár a válság okainak és az azért viselt politikai felelősségnek a megítélésében komoly eltérések mutatkoztak a pártok álláspontjai között, a pénzügyi világválság és a specifikusan magyar, belpolitikai, szociális és gazdasági válság szeptember végétől szorosan összekapcsolódott az SZDSZ és az MDF kommunikációjában is. Ugyan sok hazai véleményformáló és sajtóorgánum jelentős késéssel ismerte fel a Magyarországra leselkedő veszélyeket, a BKF tanulmánya szerint augusztusban és szeptemberben már több szakértő és médium figyelmeztetett a pénzügyi világválság közeledtére.

A válság tehát nem érhette teljesen váratlanul a döntéshozókat, legalábbis nem úgy, ahogy az egy, általuk előszeretettel emlegetett természeti katasztrófa esetén történik. A kormány egészen október 10-ig mégis többnyire hallgatott a válságról, ehelyett arról beszélt, hogy két év sikeres kormányzásának köszönhetően az ország „túl van a nehezén”, 2009-re gyorsul a gazdasági növekedés és erősödik a jólét. A válságkezelők felelősségét súlyosbítja, hogy október 10-ig nem egyszerűen ignorálták a közelgő pénzügyi világválság veszélyeit, hanem olyan nyilatkozatokat is tettek, amelyek gátolhatták a lakosság tisztánlátását.

A tanulmány emlékeztet rá, hogy Gyurcsány Ferenc csak szeptember 26-án foglalkozott először érdemben a pénzügyi világválsággal, amikor kijelentette, hogy annak összes következménye a teljes magyar pénzügyi rendszerben nem haladhatja meg az egy-kétszer tízmilliárd forintot. Mint később kiderült, megalapozatlan „kincstári optimizmus” fűtötte át több felelős állami tisztviselő és szakértő megszólalásait is, akik az európai konjunktúra romlása ellenére 2008 második felére nagyon gyors, 3-4 százalékos, 2009-re pedig 3 százalék körüli GDP növekedést prognosztizáltak, bagatellizálták a pénzügyi világválság magyarországi hatásait, jelentős késéssel reagáltak az egyre gyorsabban romló hazai helyzetre, vagy a válság gyors, egy-két hónapban mérhető lefolyását jövendölték. Eközben sok bank még október elején is egyre-másra reklámozta kedvezőbbnél kedvezőbb hitelfelvételi konstrukcióit. Komoly aggályokat vet fel, hogy mindezek alapján a polgárokban a biztonság hamis illúziója alakulhatott ki, és emiatt sokan akár elhibázott pénzügyi, befektetési döntéseket is hozhattak (pl. hitelfelvétel, jelzálog, ingatlan adásvétel, pénz- és tőkepiaci tranzakció stb.)

A cikk a hirdetés után folytatódik

A BKF elemzése szerint a válság kommunikációjának hazai ellentmondásosságát, fáziskésését az is magyarázhatja, hogy a pénzügyi világválság egy politikai kommunikációs hadjárat kellős közepébe robbant bele. Ebben a folyamatban az egyik politikai tábor arra koncentrálta kommunikációját, hogy a mélyülő válság miatt az ezért felelős kormánynak azonnal le kell mondania, a másik pedig épp ellenkezőleg, hogy az ország sikeresen túljutott a nehezén, és ígéretes jövő küszöbén áll. A kormány kommunikációja az utolsó pillanatig kínosan került minden olyan témát, amely a Fidesz „válságretorikáját” bármilyen módon legitimálhatta volna, később pedig fő erőit arra összpontosította, hogy a kabinet válságkezelésének sikerességét demonstrálja, és a Fideszt egy destruktív politikai erő pozíciójába szorítsa bele, - állapítja meg a BKF tanulmánya. A téma szinte azonnali „átpolitizálása”, a megszámlálhatatlanul és követhetetlenül sok válságkezelő program, javaslat és bejelentés, a kormányzati tájékoztatásban eluralkodó paternalizmus, a főként makrogazdasági és pénzügytechnikai szakkifejezések tömkelege, az egyik helyről a másikra röpködő százmilliárdok, az „optimista” és „pesszimista” megszólalásokban tapasztalható markáns eltérések, sőt, az egyes közszereplők más-más időpontban elhangzott nyilatkozatain belül is érzékelhető ellentmondások, a média érdeklődésének hektikussága, továbbá az időbeli elcsúszás a kommunikáció és több fontos reálfolyamat között nem segítette elő, hogy a lakosság kellő időben világos, közérthető és pontos képet kapjon a fejleményekről és a válságnak a hétköznapi emberek életére gyakorolt hatásairól, következményeiről. Ez a kutatás rendkívül fontos, hiszen a válsággal kapcsolatos percepcióinkat többnyire a társadalmi kommunikáció rendszere alakítja.

A vizsgált időszak óriási hatást gyakorolt a társadalom egészére, többek közt Gyurcsány Ferenc és kormányának sorsára, és hűen tükrözte a hazai társadalmi kommunikáció szinte minden problémáját. Egyben rámutatott a szavak és a nyilatkozók óriási felelősségére is, a kommunikációs szakértelem és etika óriási társadalmi jelentőségére, és a tanulságokat közvetlenül átvisszük a kommunikáció oktatásába is - fogalmazott Dr. Vass László a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola rektora.